„Nem akartam személyeskedni és sértegetni Friderikuszt”

A Bors kedden számolt be róla, hogy csúnya adok-kapok alakult ki Friderikusz Sándor és egy vajdasági magyar író, Szerbhorváth György közt. Friderikusz hazugnak nevezte az írót, aki most szerkesztőségünknek is elküldte a showmannak szóló, bocsánatkérő levelét:

„Kedves Friderikusz úr,

ha úgy érzi, személyében sértettem meg, természetesen bocsánatot kérek. A célom nem az Ön sértegetése volt, viszont az író mindent megtesz egy - legyen akár rossz - poénért. Csak jelzem, a Klub Rádióban nyilatkoztam e témáról, Szénási Sándor azt forszírozta, mondjam ki, háború lesz. Az irónia persze kétélű fegyver, a kritika nem különben, és aki ad, hát az kapja is.

Én a Youtube-on nem találtam nyilatkozataimat, bár nem is kerestem. A médiának megvannak a maga arcai, ha nem talál alkalmasnak, annak talán még örülök is. A magyar tévéknek megvannak a maguk emberei - jók is, kevésbé jók is. Azt is elhiszem, hogy sem okosnak, sem alaposnak, sem karizmatikusnak nem tartanak - utóbbi nem is szeretnék lenni. Az Ön, illetve stábja szempontjai egyek. Másoké talán mások, így dolgoztam, dolgozhatok az Élet és Irodalomnak, a Népszabadságnak, a Magyar Narancsnak, a National Geographic-nak.

Ma szerkesztője vagyok a beszelo.hu-nak, az Átlátszó.hu szakirodalom blogjának, az EX Symposionnak és a Regionak. A munkahelyem az MTA Kisebbségkutató Intézete, és hál istennek nálam okosabb, alaposabb, karizmatikusabb főnökök, emberek vesznek körül. Ha hiszi, ha nem, ez jót tesz nekem, hogy ne szálljak el magamtól, úgyis még csak tudományos segédmunkatárs vagyok. De jó olyan közegben dolgozni, ahol számítanak rám a kutatásoknál, a publikálás terén sem állok rosszul, de ez is megítélés kérdése.

Hangsúlyozom, ha úgy érzi, személyében sértettem meg, bocsánatot kérek. Ez emberi. A célom nem a személyeskedés volt, az olcsó poénkodás. Ez az egész téma engem sokkal jobban érint talán, mint másokat.

Üdvözlettel”