Balázs Klári három hónapig nem adta oda magát (4. rész)

Rablóból lesz a legjobb pandúr – nőfalóból a legjobb férj. Ez történt Korda Györggyel. Ahogy ő fogalmazott: nő nem maradt állva előtte, mind lefeküdt. Csak egy nem. Ő lett az örök szerelme.

– A Tessék választani! című műsorban, 1978-ban is­mertem meg, akkor a Skála együttesben énekelt. Nagyon jó csaj volt, gondoltam, remek hódítás lenne. Szóltam Bradányi Ivánnak, hogy hívja el a Fészek Klubba az egész társaságot, mindent fizetek, csak annyit kérek, hogy a vörös velem szemben üljön. Ott is volt. Fixíroztam, az izmaimat mutogattam, tettem-vettem magam. Aztán megkérdeztem, eljön-e velem táncolni. Nem jött. Akkor még nem tudtam, hogy férjnél van. Egy évvel később, a rádióban láttam meg újra. Megint Bradányit kértem meg, hívja el az egész társaságot a házamba. De mivel a vörös azt mondta, nem jön, lefújtam az egészet.

Ez nyáron történt. Szeptembertől Kordának szerződése volt Los Angelesbe, Las Vegasba majd’ egy évre. El is utazott, de nyáron hazajött egy balatoni turnéra. Amikor kiderült, hogy a háttérénekesei egyike a kis vörös lesz, felcsillant a szeme.

– Három hónapig futottam neki a köröket, de nem hagyta magát. Éreztem, ez nem a szokásos kaland, annál sokkal több. Tudtam, a házasságának vége, de akkor még együtt lakott a volt férjével. Mindig este tízkor vittem haza, s akkor szomorúan azt mondta: de kár, hogy el kell válnunk! Azt válaszoltam: Klárikám, annyit leszünk még együtt, hogy meg is unod. Nem unt meg.

A turnén Klári az Expressz együttessel lakott, Gyuri külön házban, Széplakon. De már nem bírták egymás nélkül.

– Az egyik éjjel a basszusgitáros látott kiosonni Klári szobájából egy szál törülközőben. Akkor derült ki, hogy van köztünk valami. Egy másik alkalommal Békéscsabán, a Körös Hotelben laktunk. Amikor a szervező kiosztotta a kulcsokat, azt mondta, hogy egyes szoba, Korda György, mire megszólaltam: és Balázs Klári. Így mindenki számára világos lett: egy pár vagyunk. Ekkor szerződés szólított Kanadába, ahová Klári nélkül mentem. Szilveszter előtt felhívtam: Hogy vagy? Jól, csak légy van a bugyimban. Másnap küldtem repülőjegyet, nehogy más hajtsa ki a legyet! Attól kezdve – har­minc­hat éve – soha egy percet nem voltam egyedül. Azóta szép, sikeres az életünk. Harmincszor utaztunk fellépni az Államokba, harmincötször Kanadába, tízszer Ausztráliába.

Egyforma az ízlésük. Mindketten imádják a nyarat, a vizet, a napfényt. A zenében is egyformán mindenevők.

– Miért pont ő? Nem lehet megmagyarázni az igaz szerelmet. Megőrülök, ha valaki mellettem ropogtatja a pirítóst, a feleségemnél észre sem veszem. Óriási szerencse, hogy a színpadon is társak vagyunk. A nap huszonnégy órájából legalább huszonhármat együtt töltünk. Úgy összetartozunk, hogy baltával sem lehet minket szétválasztani. A mi házasságunk egy szövetség. Házasságot fel lehet bontani, szövetséget nem. Nálunk olyan nincs, hogy egy nézeteltérés negyedóránál to­vább tartson. Pedig nekem sok mindent el kell nézni, mert nagyon önző vagyok. De, hogy igazán milyen társam, azt három éve tudtam meg, amikor beteg lettem. Reggel kilencre bejött hozzám, és este tízig maradt. Simogatott, bátorított, főzött. Isten tartsa meg nekem őt! (Folytatjuk)