Már öt évesen pénzért kártyázott Korda György - 1. rész

Családja a Nyírségből, Kisvárdáról és Vásárosnaményből származott, de amikor Korda György megszületett, már Budapesten éltek, a VII. kerületben. A nagypapája házmesteri állást kapott a Dob utca egyik bérházában, éppen szemben a Fészek Művészklubbal. Ez a hely később nagy jelentőséget kapott az életében.

– A nagypapa, amellett, hogy házmester volt, egy zöldség-gyümölcs üzletet működtetett a házban – mesélte Gyuri.

– A földszinten lakott, mi a szüleimmel az elsőn egy egyszobás lakásban, az édesapám két lánytestvére, a nagynénéim pedig a harmadikon. De szinte mindig, mindannyian a nagypapa másfél szobás lakásában időztünk. Emlékszem, gyakran volt sorban állás, mert csak egy fürdőszoba és egy vécé volt. De így is együtt akartunk lenni. Én a nagypapával aludtam a fél szobában. Sokat mesélt, még ma is hallom a hangját, ahogy mondja a kedvencemet.

Abban az időben a házak kapuját tíz órakor bezárták. Aki azután ért haza, az kicsengette a házmestert, és kapupénzt fizetett.

– A nagypapa esténként unatkozott, míg a lakókra várt, ezért egy barátjával ultizott, hogy elüsse az időt. Ő volt Suli bácsi, aki egyszer azt mondta: Kálmán, nagyon unalmas ez így kettesben, szerezzünk egy harmadikat. Honnan szerezzek hajnali kettőkor? Itt a Gyuri, még nem jár se óvodába, se iskolába, tanítsuk meg. Így történt, hogy négy­évesen elkezdtem tőlük tanulni, ötévesen már pénzben, tízfilléres alapon ultiztam. A trükköket gyerekkoromban elsajátítottam, így lettem profi kártyás. Ki hitte volna, hogy ez kihat majd az életemre?

Korda nagypapa háza mellett volt Szőke néni kocsmája. A hölgy fia, Szőke János a nagy Fradiban volt fedezet, vagyis középpályás, ezért oda járt az egész csapat.

– Ott ismertem meg az igazi nagy Fradit. Hennit, a kapust, Rudast, Kispétert, Szabót, Lakatot, Dékányt, Budait, Kocsist, Deákot, Mészárost, Czibort, a valaha élt legnagyobb, legjobb hírű Ferencvárost! Csak később értettem meg, milyen csodálatos dolog ez, kiknek ülhettem az ölében.

Gyuri énekhangja már a Kertész utcai általános iskolában feltűnt, gyakran énekeltették is az ünnepségeken.

– A folyónál áll Dunnyuska, Dunnyuska, Dunnyuska... Akkor, 1955-ben mondták először, hogy szép hangom van. Ki gondolta volna akkor, hogy így alakul a jövőm? Fociztunk a kapu alatt, betörtük a labdával az ablakokat, és meglestük a félmeztelen lányokat, akik a 60 fokban a pékségben dolgoztak. Ágaskodtunk a ablak előtt, és ágaskodtak a férfiúi dolgok is – neveti el magát. – A lányok láttak minket, és röhögtek rajtunk, kis srácokon.

Ilyen csodákkal volt teli a kis Korda György elemista kora.

Amikor beíratták a Petrik Lajos Vegyipari Technikumba, már kevésbé volt felhőtlen az élete. Általánosban még jók voltak a jegyei, de azokat az eszével, nem tanulással szerezte.

– Hiányoztak az alapok. Ott bukdácsoltam, a négyet öt év alatt végeztem el.

14 éves korában leruccant a Balatonra a barátaival. Ez akkor óriási kaland volt. Nem is gondolta, hogy még annál is na­gyobb lesz.

– Ott ismerkedtem meg egy 16 éves székesfehérvári lánnyal. Ő avatott férfivá ott a Balatonon. Addig semmit nem tudtam erről az egészről. Azok más idők voltak, nem volt felvilágosítás, a szüleim is szemérmesek voltak. Néhány nap múlva kaptam egy levelet ettől a lánytól: „Gyurikám! Nagyon szeretlek, de amit eddig csináltál, azt nagyon ügyetlenül csináltad.” Elgondolkodtam azon, hogy mit csináltam ügyetlenül? Ma már tudom. 

(Folytatjuk)

2. rész: Egy szempillantás alatt lett sztár

3. rész: Imádták a nők, ő pedig habzsolta az életet

4. rész: A nagy szerelem: megismeri Klárikát

5. rész: Idős korára nemzedékek kedvence lett