Aki látta az ominózus Mokkát, majd nálunk a lépcsőn elkeseredetten ücsörgő Gesztesi Károlyt, az tudja: nagy a baj.
Szakember beszél most arról, mi történt a színművésszel, hová vezet ez az út, amin elindult, és hogyan lehet segíteni rajta. Makai Gábor klinikai szakpszichológus is látta a Mokka hétfő reggeli adását, amelyben Gesztesinek szinte egy értelmes mondata nem volt, és gyakorlatilag egy kérdésre sem válaszolt.
– Ez az ember elindult a lejtőn – tárta szét a karját a szakember. – Az a hasonlat, amit Gesztesi használt: „Ha egy medve leterül, akkor utána mindenki elkezdi rugdosni. Én vagyok a medve” arról szól, hogy nem akarja megélni, hogy a lejtő alján fekszik. A kérdésekre adott válaszai nem logikusak, ezért volt különös érzése annak, aki nézte a műsort. Valaminek a hatására beszélt ilyen furcsán. Sok oka lehet annak, ha valaki szétesik egy beszélgetés alatt.
Arról többször is beszélt Gesztesi, hogy nem jó alvó. Ebből a beszélgetésből is kiderült, hogy a műsorvezetőnek, Vujity Tvrtkónak többször is írt, vagy hívta őt hajnalok hajnalán.
– Gesztesi viselkedésének hátterében állhat depresszió, kilátástalanság vagy akár önértékelési probléma is – sorolja Makai.
– Az alkohol ilyenkor csak egy eszköz, amivel képes csökkenteni a belső feszültséget.
Élete egyik legnehezebb interjújának nevezte a hétfői mokkás beszélgetést Tvrtko, aki megtisztelve érezte ugyan magát, hogy Gesztesi bizalmába fogadta, de írásában leszögezte, ők valójában nem is ismerik egymást. Ettől függetlenül a tévés örült, hogy segíthet az általa sokra tartott színésznek tisztázni a nevét.
– Sem pár órával korábban, amikor hajnalban beszéltünk, sem ott a helyszínen, pár másodperccel a beszélgetés megkezdése előtt nem érzékeltem, hogy ebből az interjúból baj lehet – írta Tvrtko, aki szerint is bajban van Gesztesi.
– Nem leszek álszent, látom és látja ezt mindenki. Könnyű lenne, s egyes sajtótermékeket látva könnyű is őt megrugdosni. Megítélés kérdése, hogy padlón fekszik-e vagy csak féltérdre ereszkedett, ám a baj látható, érezhető. Sokan mondják, hogy segíteni kell. Sokan pedig azt, hogy magának köszönheti a bajt, okolja csak az alkoholt meg önmagát – fogalmazott a műsorvezető, aki szerint az lenne a legjobb gyógyír, ha Gesztesi tényleg elmenne pihenni.
A műsorvezető megkérdezte a színészt, vannak-e alkoholproblémái, mire azt válaszolta: „Nekem nincs! Reggel egy pohár rozéval leülök a teraszra, ha nem dolgozom...”
– Amikor úgy általában az alkoholfüggők – s itt eltekinthetünk Gesztesi személyétől – elmondják, mennyit isznak, például három felest vagy egy üveg bort naponta, akkor azt meg kell szorozni hárommal. Miért hazudnak? Mert még ők is szeretnék fenntartani a látszatot. Ami egyre nehezebben megy, mivel ez alkohol nemcsak a szervezetet, de a személyiséget is roncsolja.
Sok furcsaság került szóba a műsorban, például Tvrtkónak meg kellett kérdeznie Gesztesi kérésére, hogy mivel töltötte az éjszakát. Károly elárulta, hogy egy gyönyörű nővel volt. Az is szóba került, hogy miért nem jelent meg a győri színházi előadáson? Erre is zagyva választ kapott: „Emberből vagyunk. Van olyan, hogy ott voltam Győrben, és tényleg ott voltam még este hét 44-kor is, de valamitől elfáradtam, amit te is feszegettél, hogy visszavonultam. Volt egy ilyen este.”
– Annak, aki iszik, egy idő után nem lesznek társaskapcsolatai, elveszti a munkahelyét. Ha tovább csúszik ezen a lejtőn, képtelen lesz párkapcsolatot létesíteni. Ezzel együtt jár, hogy átértékelődnek benne a társadalmi elvárások. Például nem érzi akkora tétnek, ha nem megy el egy előadásra. A depresszió az alkohollal megtámogatva leépíti a memóriát is. Az alkohol szétrombolja a személyiségét. Itt már segítségre van szükség! Kell a pszichiáter, aki gyógyszerekkel kezeli a depressziót, és a pszichoterápia, hogy feltárják az okokat. Nem elég csak a tünetet kezelni. Azt látatlanban nem tudjuk megmondani, hogy mi az ok, mi csak a mázat látjuk. De az tény, hogy az alvászavar vezető tünete a depressziónak, az alkohol csak másodlagos. Segíteni kell, nem ítélkezni!
Makai óva int attól, hogy pálcát törjünk egy olyan ember felett, aki éppen széthullik.
– Nem az erkölcsi ítélkezés a lényeg, inkább sokkal nagyobb empátiára van szükség – szögezi le, utalva arra, hogy az ilyen típusú betegek nem látják be, hogy segítségre van szükségük, így el sem fogadják azt. – Gyakran kell próbálkozni, mire megragad benne, amit mondunk, és magától kér segítséget. Sokszor fog elmenni kezelésre, és sokszor ki is lép, de egy idő után eljut arra a pontra, amikor érzi, hogy nincs tovább, és ottmarad. A másik lehetőség az, hogy meghal. Ezért nem szabad feladni, ezért ne fáradjanak bele a körülötte élők. Nem szabad megsértődni, akkor sem, ha agresszíven elutasít, akkor sem, ha azt mondja, hogy takarodj. Akkor is éreznie kell, hogy a támaszai vagyunk, és van számára segítség.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.