Halász Judit: Két koncert között hullott ki a hajam

Halász Judit napra pontosan négy évvel azután, hogy elgázolta egy rendőrautó, 2000. október 4-én tudta meg, hogy rosszindulatú melldaganata van. Azonnal felvette a harcot a rákkal szemben. Sikerrel. A népszerű színésznőt mostanra szerencsére már gyógyultnak nyilvánították, de az egészségért vívott küzdelme alatt sok szenvedést megért. Bár a hetvenhárom éves művész soha nem titkolta betegségét, részleteket nem árult el élete legszörnyűbb időszakáról.

A közelmúltban megjelent, Nem születtem varázslónak című önéletrajzi könyvében azonban megdöbbentő részleteket közöl a túlélésért vívott csatáiról, lelki tusáiról. Halász Judit az orvosaira bízta magát, megoperálták, kemoterápiára járt, amelytől állandó rosszullétek kínozták. A karácsonyi koncertjeit azonban ekkor is megtartotta. Az egyik nap két fellépésen kellett helyt állnia.

„A kettő közötti, körülbelül négyórás szünetben hazamentem egy kicsit összekapni magam. És ahogy fésülködtem, ijedten láttam, hogy alig maradt haj a fejemen. Tudtam, hogy a kemoterápiától ki fog hullani a hajam, de azt nem, hogy ilyen hirtelen. Ennél a fésülködésnél azonban, a két koncert közt, az összes hajamat elvesztettem” – vall kíméletlen őszinteséggel a gyermekek kedvenc énekesnője, s aztán leírja, hogyan próbálta fel a Dank Magdolna doktornőtől kapott parókáját. Mint írja, rettegett attól, hogy a gyerekek előtt parókában kell fellépnie, de amikor a kollégái – akik néhány órával előbb saját hajával látták – azt hitték, fodrásznál volt, tudta, kimehet a színpadra.

A daganatos betegséget egy májbetegség is kísérte, így munkáit kénytelen volt egy időre lemondani. Három évbe telt, mire felépült.

A művésznő arról is vall, amit majd’ minden daganatos beteg átél: öt évig negyedévente járt kontrollra, aztán félévente, ma már csak évente. Nem titkolja, hogy ma is minden vizsgálat előtt szorong az eredmény miatt.

A Bors felvette a kapcsolatot Halász Judittal, de nem kívánt nyilatkozni, azonban Szily Nórának egy korábbi interjújában elárulta, miért fontos számára, hogy kiálljon történetével a nyilvánosság elé.

– Beszéljünk róla, hogy inkább mindenki féljen, menjen el szűrővizsgálatokra, mintsem baja legyen – mondta, majd arra a kérdésre, hogy vajon miért lett beteg, így felelt. – Felmerült bennem is a kérdés. Nem találtam rá választ. Legmélyebb magányomban sem találtam. Sok apró oka lehetett. Hívő vagyok, és hittem a gyógyulásomban is.