Győrfi Pál nem tagadja, mennyire hiú

Nagyon nehéz volt önt elérni. Valóban percről percre be van osztva a munkaideje?

Gyakorlatilag igen, de nem volt ez mindig így. Ha öt-hat évvel ezelőtt kért volna interjút tőlem, rengeteg időm lett volna a beszélgetésre.

Mi változott azóta?

Nincs minden megyében külön szóvivője az Országos Mentőszolgálatnak, hárman-négyen látjuk el az összes kommunikációs feladatot, és sajnos megszámlálhatatlan baleset, tragédia történik, ami miatt a sajtó a segítségünket kéri az információáramlásban. Ezen kívül rendezvényeken veszünk részt, kezeljük a közösségi oldalunkat, foglalkozunk a köszönő- illetve panaszlevelekkel, és még sorolhatnám. Ez önmagában huszonnégy órás szolgálat, és nekem ebből kettő is van, hisz otthon vár a feleségem és a három közös gyermekünk. Ők még nagyon kicsik, kettő-, négy és hatévesek, tehát intenzíven igénylik a szüleik jelenlétét, a velük való foglalkozást. Ráadásul nekünk nincs állandó nagyszülői segítségünk, és az is ritka, hogy ebben az időszakban valamelyik kicsi ne legyen beteg, ami pluszenergiát igényel. Szóval egész nap lótok-futok, nehezen érem utol magam.

Hogyan lehet valaki az Országos Mentőszolgálat sajtószóvivője?

Ennek két útja lehetséges. Az egyik, hogy valaki egészségügyi szakemberként dolgozik, és egy idő után úgy gondolja a vezetőség, hogy alkalmas lenne a kommunikációs feladatok ellátására. A másik, hogy egy kommunikációs szakember kapja a megbízást, és ő tanulja meg az egészségügyi vonatkozásokat. Nálam az első variáció volt. Először mentő­ ápolóként, majd mentőtisztként dolgoztam. Sok mindent tapasztaltam, átéltem a szervezetnél, aztán tizennégy évvel ezelőtt kaptam ezt a megbízatást, és évekre volt szükségem, mire kiismertem magam a média világában.

Jól sikerült. Ön is híresség lett: újságokban, show-műsorokban szerepel…

Ez egy magyar sajátosság.  Amikor egy külföldinek bemutatnak, nem is érti, mi ez a felhajtás körülöttem. Az emberek megismernek, mosolyognak, beszélgetni szeretnének velem. A magyarázat az, hogy nálunk egységes mentőszolgálat létezik, így a lakosság mindig tőlem kap információt baleseti, bűnügyi helyszínekről, sérültekről. Az emberek esténként beengednek az otthonukba, megbíznak bennem. A közbizalmat igyekszem meghálálni, és nem átesni a ló túlsó oldalára, nem nagyon elmélyülni a bulvárban, de ez nehéz feladat.

Áruljon el néhány kulisszatitkot a munkájáról, az információáramlásról!

Néhány rendkívüli eset kivételével – amikor én is helyszínre megyek –, rendszerint az új­-ság­írók, televíziós szerkesztők keresnek minket egy adott üggyel kapcsolatban. A nagyobb televíziók általában mindennap leadják az igényüket, és elkezdődik az információgyűjtés fázisa. Három munkatársam, Karolina, Borbála és Dezső segít nekem, akik az információk nyomába erednek. Én már az illetékes kolléga mobilszámát kapom meg, akit kikérdezek a fontos tudnivalókról, és ezekből rakom össze azt az egy mondatot, ami bekerül a hírekbe. Figyelembe kell venni a betegjogokat és azt is, hogy egy bűncselekménynél mit mondhatok el és mit nem. Rengeteg munka van abban az egy mondatban, ami végül elhangzik a számból.

Élvezi a munkáját?

Imádom! Persze vannak nehéz pillanatok, például amikor hét végén végre tizennyolc éves nagyfiam is velünk van, készülődünk a vasárnapi ebédhez, és közben jön a tévéstáb egy kamerával. Azonban elképzelni sem tudom, mi lesz, ha már nem ezt fogom csinálni, elmegy mellettem egy mentő, és nem fogom tudni, miért szirénázik.

A felesége hogyan tolerálja a munkamániáját?

Ő egy főnyeremény! Félt engem, szeretné, ha visszavennék a tempóból, ugyanakkor mindenben támogat. Én pedig mindent megteszek, hogy minél több időt tölthessek velük, na és minél tovább! Ötven elmúltam, három pici gyerekem van, ha szeretnék ott lenni a ballagásukon, velük izgulni az érettségin, akkor oda kell figyelnem magamra.

Mit tesz az egészségéért?

Nem iszom, nem dohányzom. Reggelente kocogni járok, próbálom javítani az állóképességem. A táplálkozásban olykor kicsit elcsábulok a hurka, kolbász oldalára, de legalább ennyi élvezetet engedjek meg magamnak. Nem igaz? A feleségem egészséges ételeket tesz az asztalra, a rendszeres étkezéseket viszont nem tudom biztosítani magamnak, hisz a napjaim eleve rendszertelenek. A rendszeresség, a kiszámíthatóság mondhatni egyfajta lehetetlen küldetése az életemnek.

Közszereplőként mennyire hiú ember?

Adok a külsőmre. Azt gondolom, ebben a szerepben ez alapvető elvárás. Régen dús hajam volt, sokat foglalkoztam a frizurámmal, na, ezzel már nem kell törődnöm. A problémát az idő leegyszerűsítette. Figyelek a megjelenésemre, az öltözékemre, arra, hogy esztétikus legyen a külsőm. Ha a tükörbe nézek, ne egy kövér pasas képe nézzen vissza rám. Harcolok az elhízás ellen, de ez nemcsak esztétikai, hanem egészségügyi kérdés is.

A családja egészségét hogyan védi?

A fűtési szezonban szén-monoxid-mérőket szereltem fel a házban, a gyerekeknek igyekszem megtanítani a balesetmentes közlekedést. Néha talán túlparázom a veszélyeket, óvó szülő vagyok, mert annyi szörnyűséget látok, hogy próbálom minimalizálni a kocká­zatokat.

Ön hivatalból visszafogott, komoly férfi. Magánemberként merre billen a mérleg nyelve? Milyen a lazulós Győrfi Pál?

Kifejezetten érzelmes típus vagyok, és nehezen tudom leplezni az érzéseimet. Tévhit, hogy az évek múlásával az ember szíve szőrös lesz a tragé­diáktól, szerintem magánemberként is érzékenyebb lettem. Egyébként nagyon szeretek zenélni. Kamaszként zenekarban is játszottam, sajnos a világhírnévig nem jutottunk el, de nagyon élveztük. Mostanában dallamokat találok ki, aztán ezek el is tűnnek, mégsem sajnálom. Aktuálisan feltöltenek. Effektíve nagyon kevés az önzően, csak magamra fordítható időm, mert sokat dolgozom és az időmet inkább a családommal töltöm. Olyan hamar elrepülnek ezek az évek, szeretnék minél többet velük lenni. Szükségünk van egymásra, ez ad energiát nekünk a mindennapokhoz!  

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!