Megkéseltek és kisemmiztek egy magyar férfit Ausztriában. Zoltán négy napon keresztül éhezve, fedél nélkül tengődött külföldön. Bár volt érvényes biztosítása, a biztosító sorsára hagyta.
– Üzleti úton voltam Ausztriában előző hétfőn, a partneremmel találkoztam, a munka miatt nagy mennyiségű készpénz volt nálam – meséli Zoltán a Borsnak.
– Szerdán, hazafelé letértem a pályáról pihenni, amikor mögöttem lassított egy autó. Nem gondoltam semmi rosszra, azt hittem, ki akar kerülni. Azonban, mire odanéztem, egy alacsony, sötét kapucnis ember állt előttem, késsel – emlékezett vissza a férfi. Ketten voltak, az egyikük kést szorított Zoltán nyakához, míg a másik a kocsihoz ugrott, hogy átkutassa.
– Elrántottam a nyakam, ő végighúzta rajta a kést, majd elmenekültek az összes iratommal, telefonommal. Ott álltam kisemmizve, vértől csöpögő nyakkal – teszi hozzá. Zoltán először mentőket keresett, de ők a zsarukhoz küldték a vérző férfit.
– Kérdezték, van-e pénzem. Ugyan alig pár euróm maradt, de nyugodt voltam, hiszen a biztosítóm minden ilyen kárt fedez, főleg, hogy extrabiztosítást kötök évek óta – mondta keserűen Zoltán. Sérülten, alig pár fityinggel elvergődött egy hotelig, ahonnan felhívta a biztosítót.
– Megdöbbentem: azt mondták, nem tudnak segíteni, mert a biztosításom csak orvosi esetekre terjed ki. Ez nem igaz. Annyit ajánlottak fel, hogy ha megadom nekik a rokonaim címét, odaküldik egy emberüket, hogy felvegyenek a családomtól pénzt, amit majd kiküldenek nekem.
A férfi összes ismerősének telefonszáma, adata az ellopott telefonban volt, így kétségbeesésében a linzi konzulhoz fordult, aki a bécsi konzulhoz irányította, aki ugyanazt mondta, mint a biztosító.
– Nem hittem a fülemnek, ott álltam érvényes, drága biztosítással, mégis pénz, szállás nélkül, összes vagyonom húsz liter benzin volt a kocsimban. Egy kamionos parkolóban húztam meg magam.
Utolsó csepp benzinjével tovább állt, itt mosolygott Zolira a szerencse.
– Magyar szót hallottam. Négy magyar fiatal volt, tőlük kértem segítséget. Hihetetlen volt: szó nélkül először ételt hoztak, majd teletankolták a kocsim – mondja mosolyogva. Zoli nem hagyja annyiban.
– Amíg kint voltam, a végrehajtó lepecsételte a házam, így nem tudok bejutni, mert már ahhoz ötvenezer forint kellene, pedig ott van minden értékem. A kocsimat próbálom eladni. Most ugyan nincstelen vagyok, de ahogy összeszedem magam, a négy fiatalnak megfizetem az életmentő segítséget és a biztosítót is beperlem.
