Csonka András kikészül a versenytől

A kritikák sem kényeztették és ő sem elégedett. Túl a harmadik adáson, Csonka András még mindig nem élvezi önfeledten, hogy más bőrébe bújva mutassa meg magát.

– Soha nem szerettem versenyezni – szögezi le a csupa szív Csonka. – Feszült vagyok attól, hogy élő adásban, ab­ban a három percben jobbnak kell lenni a másiknál. Ez csak az én marhaságom: magamnak állítok gátat, korlátot, ami talán látszik a produkción is. Olyan nincs, hogy valaki mindig, mindenben jó, én is látom a hibáimat. Egyszer persze megmártóztam egy versenyben, de az teljesen más volt. Ott Andreával összekapaszkodva, együtt táncoltunk – utal arra, hogy Keleti Andreával megnyerték a Szombat esti láz második szériá­ját.

– Másfajta versenyhelyzet, amikor körülöttem hemzsegnek a hazai popzene élvonalbeli óriá­sai. Lássuk be, ők jobban hozzászoktak ehhez a feelinghez, hiszen szinte mind tehetségkutatóból jöttek, őket nem feszélyezi az ilyesfajta kiesős verseny.

András szerencsére a negatív véleményeket sem éli meg kudarcként. Már csak azért sem, mert mellé rengeteg szeretetet is kap.

– Majkával meg tudtam beszélni a poénját, amikor azt mondta, ha Hajdú Péter a Wembley-stadionban lép fel, akkor én a falunapon. Megjegyzem, én falunapra is úgy me­gyek, mintha a Wembley-ben lépnék fel. Jó volt, összeröhögtünk. Azért látszottam rosszkedvűnek, mert a Nyáry lányokat – akik kiestek – tisztelem, becsülöm, nagy tehetségnek tartom. Attól sem volt jó a kedvem, hogy ott kellett állnom velük a kieső helyen. Sajnálom, ha valakinek nem tetszett a magas sarkú cipőm Amanda Learként, vagy juhászbojtárosnak találta a hajam Levi T. szerepében. Sosem voltam elfogult magammal. Tudtam, hogy amikor a dal négy beütéssel elindul, az ovációtól nem hallom majd, és így is lett. Az első két sor elcsúszott, én is hallottam, hogy hamis volt, de mit lehet tenni, végig kell csinálni. Amit megfogalmaztak a neten, azt elfogadom. Amikor belevágtam, vállaltam, hogy nem lehetnek korlátok, olyan helyzetek, amelyeket ne vállalnék. És azt is, hogy bármit teszel, lesznek bírálóid. Ha ez építő, akkor szeretem, de ha személyeskedő, alázó, akkor nem. Nem bántam meg, hogy belevágtam, már csak azért sem, mert azt vallom, szembe kell nézni a félelmeinkkel. Meglátjuk, mi lesz. Remélem, Kiss Tibi bőré­ben, amikor majd Quimbyt énekelek, bele tudom gyömöszölni magam a figurába.