Piczek Antónia a XVI. kerületben neveli itt élő kínai családok gyerekeit. Kínában az a szokás, hogy a szülők dajkára vagy a nagyszülőkre bízzák a kicsik nevelését, amíg nagyobbak, úgy hét-nyolc évesek nem lesznek.
Európai szemmel az egyik legfurcsább kínai szokás, hogy a szülők egy időre lemondanak gyermekük neveléséről. Budapesten ezért több magyar dajka nevel kínai kicsiket. Ilyen Piczek Antónia, vagyis Toncsi is. A korábban védőnőként dolgozó asszony két kínai család gyermekét – Pistit és Maját – neveli.
– Maja úgy került hozzám, hogy egyik nap lerakta a repülő Ferihegyen, másnap már hozták is. Azóta velem nevelkedik, anyának szólít – mesélte a Spektrum TV ma este 21.30-kor kezdődő adásában Toncsi, aki a gyerekeket magyar szokás szerint neveli, magyar mesekönyvből olvas nekik, de azért megtanítja nekik a kínai mondókákat is. – Nagyon fegyelmezettek a kínai gyerekek, sose sírnak ok nélkül – teszi hozzá. A Kicsi ország, kicsi Kína című dokumentumsorozat mai részében megszólalnak a kis Maja szülei is, akik elmondják: munkájuk miatt nem tudják nevelni a lányukat.
– Ha kicsit nagyobb, olyan hét-nyolc éves lesz, akkor tud már magára vigyázni, amíg dolgozunk. Akkor már fel tudja venni a kiskabátját, és tudja, mi veszélyes és mi nem – állította az édesapja.
Furcsa szokások
l a kínaiak a gyermek korát a fogantatástól számítják
l 100 naposan ünneplik az első születésnapot, ekkor pénzt kap a kicsi
l 1 évesen tárgyakat – bankkártya, számológép, könyv – kell megfogniuk. Amelyiket választják, az jelképezi, mi lesz belőlük
l a kínai kismamák és újszülöttek egy hónapig nem mozdulnak ki a lakásból, az anyák fejét és lábát bekötik, papucsot sem hordhatnak
Hasonlóan jártak el szülei Zhai Angival is. A most 21 éves Budapesten élő kínai lányt másfél éves korában, amikor megszületett az öccse, hazaküldték Kínába nevelkedni a nagyszüleihez.
– Óvodás koromban egy fával játszottam – emlékszik sírva ezekre az időkre, ennek ellenére azt mondja: ő is hasonlóan jár majd el saját gyerekével, ha nem lesz rá elég ideje vagy pénze. Pedig ő tipikus példája a második generációs kínaiaknak, akik banángenerációnak hívják magukat. Magyarul: kívül sárgák, belül fehérek. Angi is magyar egyetemre jár, magyar barátai és párja van. Ákos már a pálcikával is szépen eszik, noha kezdetben mindkét család furcsállta kapcsolatukat.
