Értelmi fogyatékosokkal futott Szervét Tibor

Az adaptációt jegyző Szervét Tibor számára különösen megrendítő élmény volt együtt sportolni az értelmi fogyatékosokkal.

– Pár éve engem is megcsapott a futás szele – mondta Szervét Tibor. – Megszerettem és csak az szokott akadályozni, amikor a térdem vagy a derekam megfájdul. Ilyenkor mindig szünetet tartok, eltelik pár nap és elölről kezdem az egészet. A Margitszigeten, a hegyoldalban, az otthonom közelében futok negyedórákat. A futás már elengedhetetlen része lett az életemnek. Régebben még indultam néhány versenyen is, de ma már kerülöm a nyilvánosságot. Úgy gondolom, hogy a mozgásom a magánéletem része. Arról nem is beszélve, hogy annyira rendszertelen az életem, hogy még magamat is nehezen egyeztetem magammal. 

– Mit élvez a mozgásban a legjobban? 

– A futás megtermékenyít, mindig jár közben az agyam. A szabadságáért szeretem, azért, mert magam gondoskodhatom az egészségemről, mindig többet akarok adni a testemnek, mert megérdemli, ahogy kitart mellettem. A nagyvárosi élet hátrányait egyensúlyozni kell.

– Hogy hogy most mégis részt vett egy nyilvános futáson, a Fogyatékosok Országos Diák- és Szabadidősport Szövetségének esélyegyenlőségi futamán?

– Ez más, összefügg a Virágot Algernonnak című darabbal, mely magam írtam színpadra, s a főszereplő is én vagyok. A Játékszínből a darab több színészével, a rendezővel és munkatársainkkal nyolcan határoztunk úgy, hogy együtt veszünk részt a programon. A Játékszín csapata rendszeresen indul ilyen versenyeken, az aktualitás miatt azonban különösen fontos volt számunkra a nevezés. A próbák megkezdése előtt találkoztam értelmi fogyatékos emberekkel, megismerkedtem szokásaikkal és életükkel, de az érintettség ellenére megrendítő élmény volt ide kijönni és találkozni olyanokkal, akik „normális mércével” alig látnak, alig bírnak járni, de futnak, sőt versenyeznek és ez fantasztikus. Megrendítő, de egyben meghatározó élmény is volt számomra ez a 400 méteres futás. A darabbeli Charlie Gordon csodálatos fölemelkedése megrázó példájává válhat az emberi kitartásnak, az élni akarásnak, az optimizmusnak, a szeretet erejének ugyanúgy, ahogy azt a ma indulókra is elmondhatjuk. 

– Megható, hogy ebben a borongós időben is itt vannak a fogyatékkal élő embertársaink, kicsik és nagyok, nem otthon ülnek, nem zárkóznak magukba, hanem itt vannak velünk, részei az eseménynek, bizonyítva, hogy befogadók vagyunk, sportemberek vagyunk, egyek vagyunk – tette hozzá Kocsis Árpád versenyigazgató.