Balogh Edina: lángoló szerelemmel szeretem Krisztiánt

– Milyen kisfiú lett Noel?
– Vigyorgós, nagy dumás csajozógép! A szomszéd kislány, Laura a szerelme, gyakran átkiabál neki. Talpraesett, boldog baba. Bárhová megyünk, mindent megszépít a jelenléte. Olyan fura visszagondolni arra, amikor még nem volt. Annyira más most. Mellette a terhes feladatok is könnyűvé, vidámmá válnak.

– Ügyel arra, hogy kettesben is töltsön időt a férjével, Krisztiánnal?
– Nem tudom jól érezni magam, ha Noel nincs velem. Nekem az rossz! Tudom, mennyire fontos, hogy az ember néha kikapcsoljon, de az engem nem kapcsol ki. Krisztián is így érez, ha nincs velünk Noel, hiányzik. Nem voltunk tőle távol. Egyszer elmentünk moziba, de akkor is iszonyú nehéz volt kikapcsolni. Tudtam, hogy sír utánam. De ezen már túl vagyunk. Azóta volt olyan, hogy reggel elmentem, este jöttem, és elvolt az apukájával, csak este kilenckor kezdett bömbölni. Azért még kicsi.... de én se vagyok elég erős hozzá.

– Ezek után félve kérdem: Még mindig önnel alszik?
– Noel soha nem aludt külön! Csak velünk. Ez még ma is úgy működik, hogy hajnali négy körül jön és szól, hogy: anya, és már bent is van az ágyban.

– Van önnél boldogabb nő a földön?
– Nem tudom, de az biztos, nagyon elégedett vagyok azzal, ami van. Eléggé kivontam magam a forgalomból. Noel mindjárt két és fél éves lesz, ilyenkor már sokan visszamennek dolgozni. Bevallom, nekem is eszembe jut, hogy de jó lenne reggel felkelni és munkába menni. Néha elkap ez a vágy, de nem elnyomhatatlan. Pillanatnyi érzések, gyorsan elillannak. Olyankor arra gondolok, hogy három év egy életből semmi. Az csak egy szösszenet! Azt tudni kell odaadni. Úgy tapasztalom, hogy ettől Noel nagyon kiegyensúlyozott, bátor kisgyerek lesz. Közben persze igényli a gyerektársaságot is. Biztosan azt is élvezné, ha bevinném a bölcsibe. De Krisztiánnal meghoztuk ezt a döntést, hogy hároméves koráig vele maradok.

– Babázás közben mivel foglalja el magát?
– Tanulok festeni. Két éve járok egy festőhöz, és még nagyon sok tanulnivalóm van. Egyszer majd ebből szeretnék élni. Ez egy szakma, amihez rengeteg gyakorlás kell. Eddig halogattam, ahogy az angoltanulást is. Most végre van időm arra, hogy fejlődjek. Közben én is az az anyuka vagyok, aki főz, mos, vasal, takarít. Ezt is megcsinálom, míg a pici alszik, vagy Krisztián játszik vele.

– Sosem bánta meg, hogy fiatalon lett édesanya?
– Még nem voltam huszonnyolc, amikor 2012-ben összeházasodtunk, rá három hónapra várandós lettem Noellel.

– Hamar megtalálta az igazit.
– Nagyon kerestem is! Szerettem volna megtalálni a párom. Nem akartam harminc fölött szülni, ezért nem húztam az időt. Utólag azt mondom, ha újra kezdeném, még korábban vállalnék gyereket, úgy huszonnégy évesen. Kialakítasz egy rendszert, amiben boldog vagy, de ha jön a gyerek, annyi lesz a rutinnak. Kettővel azt is elfelejted, hogy valaha volt olyan. Mi értelme ezeknek a jól bevált rendszereknek, ha családot akarsz? Annál nehezebb új életet kezdeni. Fiatalon sokkal rugalmasabb az ember. Több energiád, türelmed van, és abból bizony rengeteg kell a gyerekhez. Biztos vagyok abban, ha újra kezdeném, még előbb vállalnék gyereket, és már túl lennék a másodikon is. De ember tervez, Isten végez. Fontos megtalálni azt, akivel ezt megvalósíthatod.

– Otthonról hozta ezt a mintát?
– A szüleim is korán alapítottak családot. Fiatal szülők, így a legjobb barátok is voltunk. A bátyámék huszonhárom évesen alapítottak családot. Annyira jó most, harminchat évesen két nagy fia van, az egyik tizennégy, a másik tíz­éves. Remélem, nekünk is hamarosan jön a következő! Persze az is igaz, hogy nem mindenki érik meg ennyire fiatalon erre a feladatra. Én nagyon akartam családot, nekem ez maga a csoda.

– Mit gondol a szerelemről?
– Fontos, hogy Krisztiánnal meg legyen köztünk az összhang, boldogok legyünk. Ha ez nincs, akkor nagyon rosszul érzem magam. Fontos, hogy mindennap jól legyünk, így nem tud ellaposodni a kapcsolat. De az tény, ha kisbaba születik a családba, a szerelem, a kettesben töltött közös programok háttérbe szorulnak. De volt időnk arra, hogy kettesben éljünk meg dolgokat. Most átalakult a kapcsolatunk, de ez így jó. A szerelmet akkor érzed igazán, ha a másik nincs veled, ha félsz, hogy elveszíted. Nekem a mindennapi béke, boldogság a fontos egy házasságban. Persze, ha fennállna, hogy elveszíthetem, kézzel-lábbal küzdenék érte. Még mindig lángoló szerelemmel tudom szeretni Krisztiánt. De ez most más. Biztonságot, nyugalmat ad, hogy tudjuk, ott vagyunk egymásnak.

– Hogyan őrzik meg a szerelmet?
– Mindent együtt csinálunk, együtt élünk meg. Minden program közös, nincs pasis sörözés, csajbuli. Soha nem voltak külön útjaink, egyikünk sem igényli. Sokan mondják, hogy néha el kell szakadni egymástól, az jót tesz egy kapcsolatnak. De hát így is milliószor szakadunk el! Például ha Krisztián dolgozik, vagy én olvasok, és egy másik világban járok. Az a fontos, hogy legyen közös idő, amikor tényleg egymásra figyelünk, nem az, hogy külön legyünk. Azt, hogy egy párkapcsolat jól működjön, nem adják ingyen. Az esküvő után nem lehet hátradőlni, éppen ellenkezőleg. Akkor kezdődik a munka.

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!