Stohl András: Elhiszem, hogy Andrea vagyok

– Nagy öröm és ajándék Zazát játszani. A színésznek azért, mert fürdik a sikerben, és jó érzés így dolgozni. Stohl Andrásnak pedig azért, mert annyi mindent lehet benne érezni. A smink segítségével megszabadulok Stohl Andrástól, és nőként kezdek érezni. Semmiféle gátlásom, rossz érzésem nincs azzal kapcsolatban, hogy mit művelek a színpadon. Ahogy a partnerem, Hevér Gábor bókol, attól furcsa, meleg érzés önt el, miközben nyilvánvalóan heteró vagyok. Hihetetlen utazás számomra minden egyes előadás, alig várom, hogy újabb nézőknek is eljátszhassam, és megmutassam, mit tudok – mondja az egyik legvagányabb, legmacsóbb magyar színész, Stohl András, aki minden alkalommal elkápráztatja parádés alakításával a publikumot.

– Szerintem nem a legjobb ötlet, ha meleg színész meleget játszik, mindig izgalmasabb, ha ezt a feladatot egy heteróra bízzák. Amikor Alföldi Robi felkért a szerepre, hihetetlenül boldog voltam, és nagyokat röhögtem rajta. Emlékeztem a filmváltozatra és Haumann Péter operettszínházi alakítására a kilencvenes évekből. Robival eldöntöttük: szó sem lehet arról, hogy mórikáljak. Tényleg elhiszem, hogy ott én Stohl Andrea vagyok. Nem csinálok egyetlen gesztust sem, ami arra utalna, hogy ez egy transzvesztita figura. Egy nőt játszom. Sok nő volt és van az életemben, figyeltem őket, a gesztusaikat. Például egy férfi nem ül úgy le, mint a nők, akik gyakran bokánál keresztezik a lábukat. A próbák alatt kitalálgattam, hol, milyen gesztusokat adhatok a figurához. Érdekes feladat, hálás vagyok a sorsnak a lehetőségért – hangsúlyozza András, aki szerint bár Magyarországra ráférne egy kicsit nagyobb nyitottság, egyetlen rossz szót sem kaptak, amikor a próbák szünetében tűsarkúban kiültek Budán a színház elé.

– Kedves odamosolygásokat kaptunk vagy nem vettek rólunk tudomást, de buzizás nem volt. Szegeden játsszuk a 75. előadást, eddig soha egyetlen atrocitás sem ért bennünket, amit örömtelinek tartok. A két előadás között legfeljebb ötperces kávé- és cigiszünetre marad majd időm, mert másfél órába telik, mire elkészül a sminkem. Nem is ez a legmacerásabb, hanem a magas sarkú cipő, ami eleinte istenverésnek tűnt. Mára megszoktam, sokat tesz hozzá a figurához. Egyébként is imádom, ha egy nő tűsarkúban szépen megy, szexisnek tartom. Ezért amikor először lépek parókában a színpadra, kifejezetten törekszem arra, hogy szépen, nőiesen menjek – árulja el András, aki jót nevet azon, hogy Haumann Péter, amikor ugyanezt a szerepet játszotta, azt mondta: vigyázni kell a sok affektálással, mert könnyen hozzá lehet szokni.

– Észrevettem, hogy A testőrben, amiben egy színészt játszom, amikor egy kicsit jobban elragad a hév, vannak olyan teátrálisabb gesztusaim, mint Zazaként. A színész gesztusrendszere úgy épül fel sok-sok rétegből, ahogyan az olajképeket festik. Részletekben viszik fel az olajfestéket a vászonra, és a végén, ha minden jól megy, megszületik a csoda.