Koós és Zana kirángatja egymást a gödörből

Csak kevesen tudják, hogy évtizedes barátok, hajdan együtt komédiáztak a színpadon, ultiztak és – nem titok – sokszor együtt néztek a pohár fenekére is. Most újra közösen lépnek fel, egymást segítve lendülnek túl életük nehéz időszakán.

– Koóssal negyven-ötven éve vagyunk barátok. Az egyik bevásárlóközpont pókertermének igazgatója nemrég felkért bennünket, hogy csináljunk egy hangulatos mű­sort. Örömmel mondtunk igent. Mindig szerettem volna rendezni, most végre elkészíthetek egy nosztalgiakabarét, amelybe beleteszek apait-anyait – újságolja a Borsnak Zana József.

– Remélem, hogy a három előadás eléri a célját, és mindenki elégedett lesz, mondván: na, a két öreg megint jó hangulatot csinált – veszi át a szót Koós.

Teljes a harmónia közöttük, még az sem zavarja őket, hogy a futballpálya lelátóján ősellenségek.
– Koós nagy fradista, én pedig Újpest-drukker vagyok, annak idején együtt ültünk a VIP-páholyokban és mindig cukkoltuk egymást – meséli Zana.

– Jó dolog volt, amikor lila-fehér mezben mentem a találkozóinkra – kontráz Koós, aki annak idején sok görbe estét töltött el a színésszel a Fészek Klubban, a művészek kedvenc szórakozóhelyén. Ganxsta Zolee édesapja nem is titkolja, hogy a sok átmulatott éjszaka később megbosszulta magát.

– A színészeknek, énekesnek általában muszáj kiereszteniük a gőzt, rengeteg bennük a fe­szültség. Nem azért iszunk, hogy berúgjunk, hanem hogy enyhítsük a stresszt. Én nagy whiskys voltam, és akadtak italproblémáim, de a színpadi munkámat ez soha nem befolyásolta, csak a magánéletemet – mondja Zana.
Koós János egyetért barátjával.

– Ez mindenkinek a magánügye, és úgy érzem, Zana Józsefnek sikerült megoldania. Egyébként 78 éves leszek, és a kedvenc programom az, hogy ülök a kényelmes fotelomban, olvasom a sportújságot, és itt van mellettem egy könyvecske, Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek. Velem szemben pedig Rejtő Jenô huszonnyolc kötete, fantasztikusan írt, ha nem magyar, a világ leghíresebb írója lenne.