Miklós: Szeretők tartják életben a házasságom

Miklós:

Azt mondta, a mi vérünkben benne van a nő utáni futkosás. Azt gondoltam, majd én megtöröm a családi hagyományt. Az anyakönyvvezető előtt mindenesetre óvatos voltam.

Amikor az örök hűségről beszélt, hogy milyen szép, ha egy férfi és egy nő az életük végéig kitart egymás mellett, magamban csak mosolyogtam. Nem gondolom, hogy az apai ágam boldogtalan életet élt volna. Emlékeim szerint nem is mondtam olyat, hogy én hű leszek.

A mézeshetek nagyon szépen teltek. Olaszországban voltunk nászúton egy turistacsoporttal. Egy nálam idősebb, úgy a harmincas éveiben járó idegenvezetőnőnk volt. Első pillanatban észrevettem, hogy ha akarnám, összejöhetnék vele, de próbáltam erősíteni a gondolatot, hogy én más leszek, mint az őseim. Lesz, ami lesz alapon azért az út végén elkértem a telefonszámát, hogy ha úgy adódik, akár egy külföldi partnerrel történő tárgyalásra elhívhassam tolmácsnak. Amikor névjegykártyát cseréltünk, összeért a kezünk, és éreztem a semmivel össze nem téveszthető vibrálást. Fél évig hűséges voltam, de egyre hézagosabbá vált a mindennapos szeretkezésünk. Akkor jött egy amerikai fickó, akivel nem mertem segítő nélkül leülni tárgyalni. Felhívtam. Nagyon meglepődött, hogy ennyi idő múlva is még gondoltam rá. Első szóra elvállalta a munkát.

Az üzleti megbeszélés végén meghívtam vacsorázni. Ott volt az első komolyabb beszélgetésünk. Kiderült, hogy elvált és bár van két gyereke, de azok most az apjukkal nyaralnak. Felajánlotta, hogy menjek fel hozzá még egy kávéra. Hazatelefonáltam, hogy a tárgyalás egy kicsit elhúzódik, de igyekszem. Mit mondjak? Jólesett fél év után egy másik nő ölelése.

Nem maradtam sokáig. Kicsit féltem, hogy mit vesz észre a feleségem, de semmi nem történt. Még csak nem is kellett azt mondanom, hogy fáradt vagyok, ne legyen köztünk semmi. Megvolt a jóéjtpuszi, és elaludtunk. Másnap viszont sokkal jobb volt vele a szex. Mintha megérzett volna valamit, hogy jobban oda kell tennie magát, és én is igyekeztem jobban a kedvében járni. Mondhatom, hogy az egészen kezdeti idők forró hangulata köszönt vissza akkor éjszaka. Sokáig nem volt újabb kalandom. Aztán a feleségem terhes lett. Hiába voltam szerelmes, ahogy nőtt a pocakja, egyre kevésbé kívántam. Én egy karcsú, szép nőt szerettem, és ő most nem az volt. Akkor jött egy kolléganőm, aki mintha megérzett volna valamit.

Tudta, hogy gyereket várunk, mégis egyik nap, amikor túlóráztunk, az én vállamra borulva panaszolta el, hogy elhagyta az a szemét férje. Tudom, hogy sokan elítélnek miatta, de az íróasztalomon arrébb pakoltam a dolgokat, és félóra múlva mindketten kielégülten jöttünk ki. Hetente egyszer-kétszer akcióztunk, így könnyen átvészeltem az otthoni hiányt. Szülés után a feleségem hamar visszanyerte az eredeti fazonját, és újra lángolt a szerelem. Boldog voltam, hogy utóddal ajándékozott meg, egy fiúval, és az éjszakák megint működtek otthon.

A kolléganőm is kibékült a férjével, így annak a kapcsolatnak éppen jókor vége lett. Évente ciklusosan lanyhul a családi tűz nálunk, de mindig jön egy újabb kaland, ami helyrezökkenti. És érdekes módon mindig olyan nővel jövök össze, akinél otthon zűr van, és egy-két hónap múlva ott is helyrejönnek a dolgok. Néha van egy kis lelkiismeret-furdalásom, de arra gondolok, ha ez kell ahhoz, hogy boldogan éljünk, talán nem is olyan nagy bűn ez.  

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!