Mesés kincs fölé épült Radnóti Miklós bori barakkja

A bori bányák közelében amerikai és kanadai kutatók 559 méterre a föld alatt találtak olyan gazdag lelőhelyre, amilyenre a történelemben még nem volt példa. A érc aranytartalma tonnánként ötven gramm, ami pontosan kétszerese az eddigi arany­ban leggazdagabb amerikai bányából kikerülő ércnek.

A mesés lelőhelyről a bori rézbányák 112 éves történelme során a környéken élők mindig is beszéltek, de híre csak a legendákban élt. Éppen a legendák nyomán kezdett egyébként a Hitler már megbomló serege is a kincskeresésbe, amihez munkaszolgálatos zsidókat rendeltek oda dolgozni. Köztük volt Radnóti Miklós is, aki legmegrázóbb verseit írta Borban és a bori emlékek hatása alatt. A lágerlakók a már meglevő bányák közelében kezdték előkészíteni a terepet az újak megnyitásához, de most kiderült: az aranyat nem ott rejtette a föld, hanem pont a halálba szánt emberek barakkjai alatt.

Hogy mekkorák a tartalékok, azt még csak találgatni lehet, felbecsülni képtelenség. Felfedezője, a leghíresebb szerb aranyvadász, Trajcse Toncsics szerint a kincs, ha kibányásszák, évtizedekig elég lesz Szerbia minden gazdasági bajának orvoslásához. A férfi, akinek páratlan szimata van az aranyhoz, már a mostani előtt is talált négy lelőhelyet, melyekből hat év alatt huszonhét tonna aranyat bányásztak ki, ami éppen egy­ötöde a bori rézbányákból előkerült korábbi, 110 év „aranytermésének”.

A szakember szerint a mostani lelet aranyban ennél jóval, de jóval gazdagabb. „Van valami szimbolikus abban, hogy pont az egykori tábor alatt rejlik az érc, ahol tragikus sorsú emberek ezrei éltek, haltak, dolgozták véresre magukat a németekért hiába, de értünk talán mégsem” – mondta Trajcse egy újságírónak. Szerinte a tartalékok szinte kiapadhatatlanok. „Úgy gondolom, hogy az elkövetkező száz évre biztos, hogy elég ara­nyat rejt a föld, s most azon vagyunk, hogy ott az új bányák mielőbb megnyíljanak”. Pénz van és lesz is hozzá. Érdekelt amerikai cégek már eddig százötvenmilliós hitelt biztosítottak az építkezésekhez.

Radnóti Miklós erről mit sem tudhatott, halála előtt azonban 1944. június 1-je és szeptember 17-e között, pont a hely szelleme ihlette tragikusan rövid költői pályája legnagyobb kincseihez, az eclogákhoz, az Erőltetett menethez, a Levél a hitveshez, az À la recherche-hez.