Még felismerik a hangját Kertész Zsuzsának

– Évek óta visszavonult az aktív televíziózástól, a nézők mégsem felejtették el. Hogyan reagálnak az emberek, ha meglátják?

– A lehető legtermészetesebben. Elvégre ötven évet „együtt éltünk le”. A hangom hallatán a következő reagálásokat kapom: a maga meséin nőttem fel; a hangja roppant megnyugtató; édesapámnak maga volt a „szerelme”, és még anyukám se haragudott érte. Legutóbb Gyulán, az uszodában: „Sejtettem, de nem mertem elhinni, hogy egy sávban úszom Kertész Zsuzsával. Most, hogy a hangját hallom, már nem tévedhetek.” (Mindez a férfiöltözőből hallatszott ki a függöny mögül, miután a páromat szólongattam.)

– Visszatér valaha az „otthonunkba”?

– Eddig is több alkalom kínálkozott erre. A Családbarát műsornak szívesen voltam a vendége, mű­sor­­vezető párnak is többször invitálnak. Biodíszletnek nyilván nem ülök be, de ha hívnak, és van mondanivalóm, megyek.

– Nézi a televíziós adásokat?

– Olyan mértékben nem csüngök a közmédián, hogy sommás véleményt formálhassak. Róka fogta csuka: a véleményem annyira lesújtó, hogy nem csüngök. Ha belenézek, belehallgatok egy-egy adásba, azt az összehasonlításért teszem. Mennyire hiteles vagy demagóg, manipulatív más csatornákkal szemben? Újságot gyakrabban forgatok.

– Nem bántják a fülét a mai kollégák helytelen megnyilatkozásai?

– A végén kezdem. A káromkodás, csúf beszéd divattá vált. Azt hiszik, hogy ez jópofa, trendi, laza, pedig csak ordenáré. Minősíti a mocskos szájúakat. Sajnos a média rásegít erre. Tyúk-tojás probléma ez. Régen, ha egy cifrát odakanyarítottak, annak dühlevezető szerepe volt. Ma mind tartalom nélküli szövegkitöltő. Nincs ez másképp a rádió, tévé adásait illetően. Az elröhögcsélt, befejezetlen mondatokkal teli, beszédhibás zagyvaságok azt tükrözik, hogy lehet, sőt szabad ekképpen megszólalni. A pongyola fogalmazásokról nem is beszélve. A régi médiásokat keresem, hogy ép beszédet halljak, és természetesen felfigyelek azokra az újakra, akiktől gondolatgazdag, értelmes, igényes beszédet hallok. Szerencsémre olyan is akad. Szerénytelenül családi példát említek. Legutóbb a fiam tréningjén vettem részt. Boldogan hallgattam a szófordulatokban gazdag, értelmes, tiszta beszédet.

– Ön figyeli, oktatja is a kommunikációt. Van igény erre?

– Jelenleg egyéni jelentkezőket segítek beszéddel és pszichés problémákkal kapcsolatban. Természetes, hogy most is vannak olyanok, akiknek fontos a saját, komoly értékeik szerinti megszólalás. Többek között művelődési ház igazgatója, ügyvéd, szóvivő, műsorvezető, vállalatvezető, vőfély, főiskolás, kommunikációs szakember, hastánctanár szerepel köztük. Boldogan fedezik fel nyelvünk szépségeit, fordulatait, gazdagságát. Törekszenek az élvezetes szóhasználatra, az egyszerű, érthető megfogalmazásokra.

– Sokat dolgozik?

– Igen. Néha többet, mint amennyit kéne. Pszichológusként segítek a magánéleti problémák megoldásában, közéleti szereplőként igyekszem javítani az előállt nehéz helyzeteken, exhibicionistaként pedig megmutatni – mindenekelőtt magamnak –, hogy még mindig megállom a helyem. Ami legfőképpen motivál: bebizonyítani, hogy tudok mások hasznára lenni. Ha szakmai előadásokra kérnek fel, mindezek elegyét kell adnom. Mindeközben abban reménykedem, hogy ha dolgoztatom az agyamat, „Alci” (Alzheimer) is elkerül.

– Remekül néz ki. Hogyan őrzi fittségét?

– Legutóbb egy reumatológus-ortopéd orvos vélekedett úgy, hogy a szervezetem, az állagom egy tízessel fiatalabb a koromnál. Jólesett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem vagyok benne a korban. Kezdenek lejárni a szavatossági idők. Hol itt recseg, hol ott ropog. Az év elején nagyon megterheltem magam. Felugrott a vérnyomásom, kilengett a cukorértékem. Az orvosok egybehangzó véleménye szerint a legbiztosabb út a stroke felé. Megijedtem. Amivel mindig is rossz tapasztalataim voltak, azok a gyógyszerek. Mellékhatásaikkal sokkal többet ártottak, mint amennyi hasznukat vettem. Ezúttal szintén így jártam. El is kellett hagynom őket.

– Mivel pótolta a gyógyszereket?

– Még nagyobb odafigyeléssel, rendszerrel, több mozgással, szigorúbb étrenddel igyekszem fenntartani azt az állapotot, amiben létezni tudok. Megígértem a napi kétszer tízperces, izzadással járó mozgást, megtapasztaltam a meridián torna kedvező hatását, imádom a természetet, a kirándulásokat, a napozást, ölelgetek fákat, és elnyúlok a tengerben. Pátyolgatom a virágaimat, fejtek keresztrejtvényeket, gyerekszinten kártyázom, moziba, színházba szívesen megyek. Szorgalmazom a találkozásokat, figyelemmel kísérem a hozzám tartozók sorsát. Kellenek a jó barátok, pajtások, még a messziről jött emberek véleménye is érdekel.

– Hatásos a küzdelme az idő ellen.

– Az idő küzd velem. Megpróbálja bebizonyítani, hogy múlik. Mihez képest? Az tény, hogy egyre kevesebb sminket engedek meg magamnak, és egyre több természetességet. Az ápoltság, saját testem vállalása, a szememben csillogó derű azt hívja elő másokból, hogy ne a szarkalábaimra, hanem a lényemre figyeljenek. Nem szégyen, inkább érdem, ha valaki nem fordul ki önmagából, nem engedi, hogy idő előtt elhülyüljön.

– Hatvanadik életévén túl, hét szűk esztendő után újra társra talált.

– Szerb Antal örök érvényű mondása: „És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.” A szerelem, a szeretet nem korfüggő. Az embernek ember utáni vágya sem. Tisztában kell lenni önmagammal, hogy valóban akarok-e valakit magam mellé, mire van szükségem, és mit tudok viszonozni, nyújtani a másiknak. Se magunkat, se a párunkat nem szabad áltatni, becsapni, hitegetni. Nyitottság, készség az új befogadására, megítélésem szerint ez alapfeltétel, mert csak akkor tud bepottyanni a váratlan szerencse.

– Hogyan lelt rá a párjára?

– Régi, szakmabeli kolléga kutakodott egy közös ismerősünk Facebook-oldalán. Az ő barátai, ismerősei között keresgélve bukkant a nevemre. „Madarat tolláról” alapon merészkedett velem felvenni a kapcsolatot. Jó idő eltelt, mire létrejött egy randi – a számítógépet mellőzve – immár élőben. Azóta pedig évek napjait osztjuk meg.

1940-es-50-es évek

Rákospalotán születik. Korán kitűnik tehetsége. Az iskolai versenyeken számos győzelmet arat.

1960-as évek

Zongorázik és kamarakórust vezet. A Magyar Rádióhoz kerül bemondóként.

1970-es-80-as évek

Megszületik a fia. Orosz nyelv és irodalom szakon diplomázik az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Pszichológus­­­­­­­­dip­lomáját is megszerzi. Az MTV be­mondója, később főmunkatársa lesz.

1990-es-2000-es évek

Kazinczy-díjat kap. Megalapítja Kertész Stúdió nevű kommunikációs vállalkozását. (Borbás Marcsi, Teszári Nóra és Krizsó Szilvia is tőle tanulta a szakma alapjait.) Montágh Imrével készített, Beszédművelés című műsora a nézők kedvence.

Napjainkban

Dolgozik és szabadidejében színházba jár, utazik, szeretteivel tölti idejét.