Zoltán Erika: Robival sosem engedtük el egymás kezét

– Amikor huszonöt évvel ezelőtt belépett az életembe Robi, azonnal a nagybetűs férfit láttam magam előtt, azt az embert, akivel tudtam, hogy le akarom élni az életem. Ő a másik felem.

– Emlékszem, szinte varázs­ütésre történt minden: gyakorlatilag megtestesítette azt a  férfit, akiről korábban nem is tudtam, hogy rá vágyom. Ez a kölcsönös vonzalom nemcsak testiségről szólt, hanem annyira megértettük egymást, annyira egymásra voltunk hangolódva, hogy rögtön tudtuk: egymáshoz tartozunk.

– Egy tökéletes férfi tudja, hogy egy nőnek mikor mire van szüksége: megvéd, ha veszély fenyeget, rá hagyatkozhatom, ha a helyzet úgy kívánja, ám ha arra van szükség, akkor előveszi a romantikus énjét, és a kedvességével azonnal levesz a lábamról.

– A  házasélet bizony nem könnyű, de huszonöt év alatt azért már megszoktuk egymás szokásait, tudjuk, kinek mi a szerepe a háztartásban és a házasságban. Imádom például Robiban, hogy amikor hét végén én kicsit később ébredek, ő már lent van a konyhában, de csak akkor kezdi főzni nekem a kávét, ha már hallja, hogy felkeltem…

– A  férfi, női szerepek megítélésében a klasszikus vonalat képviselem: szerintem például az otthonteremtés a nő dolga, ő az, akinek a férfi bizalmat szavaz, és hagyja, hogy kedvére csinosítgassa a lakást. A másik jó példa a menü elkészítése: szerintem minden férfi büszke arra, ha a vendégeknek ízlik a felesége főztje, és persze ez nekünk, nőknek is hatalmas lendületet ad, hogy legközelebb is lelkesen készítsünk finom ételeket.
Szeretek anyáskodni, de tudom, hogy az adok-kapok rendszernek a házasságban tökéletes egyensúlyban kell lennie, ez elengedhetetlen egy harmonikus kapcsolathoz.

– Lehet, hihetetlen, de ennyi év után is elmondhatom: napról napra szorosabb a kapcsolatunk, és amióta megismerkedtünk, szinte sosem engedtük el egymás kezét. Egy baráti társaságba járunk, együtt dolgozunk és nemhogy megunnánk egymást, hanem egyre erősebb a kötelék közöttünk!

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!