Zséda: Olyan férfire vágytam, mint a férjem – interjú

Nem szereti kitenni az ablakba a magánéletét. A dalaiból meg lehet tudni, ki is valójában Zséda?

Aki csak a dalaimból ismer meg, az csupán a romantikus, lírai oldalamat ismeri, de valójában nagyon is racionális vagyok. Ez segít abban, hogy lépésről lépésre megvalósítsam a kitűzött céljaimat, és a hétköznapokban is helytálljak, mind a munkában, mind pedig a magánéletben.

Kamaszkorában milyen dalok ragadták magukkal?

Kamasz koromban a blues és a soul voltak az életem zenéi, de sokféle művészeti ág hatott rám. Nemcsak a zene, hanem a színház, az irodalom is. Akkor még nem is tudtam választani. Minden lehetséges módon kifejeztem magam, például sokáig táncoltam és színészkedtem is.

Majd letette a voksát a zene mellett...

Történetmesélőnek tartom magam. Egyetemes érzésekről énekelek, a megtalált vagy az elvesztett szerelemről. Mindig arra törekszem, hogy egyszerű és igazi legyek. Olyan témákról, amelyekben sokan látják a saját életüket. A dalokon keresztül megszólal a lelkem.

Mindent dalt egy történet inspirált?

Nem mindig akkor születnek dalok, amikor történik valami, és ma már nem feltétlenül kell megélnem ahhoz, hogy énekelni tudjak róla. Van, hogy velem esik meg, van, hogy egy hozzám közel állóval, néha pedig egyszerűen csak megérint egy történet.

A Fekete rúzs milyen történetből született?

Ez a kisfiam születése utáni első dal volt. A szövegét Geszti Péter írta, és nagyon tetszett. Érdekes, mert ott nem volt történet, csak egy szerep. Amikor elolvastam, arra gondoltam, én nem vagyok átkozódós fajta. Aztán mégis magával ragadott a hangulata. Vannak dalok, amelyek máshonnan fakadnak, de mindenképpen belőlem táplálkoznak. Előfordult már például, hogy egy dal dacból született. Ilyenkor azt a dühöt, amit akkor éreztem, beletettem egy dalba.

Beszéljünk konkrét dolgokról, kezdjük az első szerelemmel. A kislányok folyton szerelmesek. Ön is ilyen volt?

Én is úgy emlékszem, hogy mindig szerelmes voltam. Ez többnyire csak plátói rajongás volt, kisiskolás álmodozás. Elsős voltam a gimiben, amikor először realizálódott egy történet. Az első igazi csók! Az a szerelem sokáig tartott. Szép emlék, szép barátság maradt a mai napig.

Felnőtt nőként milyen férfira vágyott?

Az vesz le a lábamról, aki nagyon önazonos. Egy férfi legyen tisztában az értékeivel, ne legyen öntelt, túl piperkőc. Legyen összhangban önmagával. Olyan férfira vágytam, amilyen a férjem. Jó a világlátása, az ízlése, jól végzi a munkáját. Egy férfit elsősorban az határoz meg, ahogyan a szeretteivel bánik, ahogy viszonyul hozzájuk. Attól lesz igazi férfi, hogy odafigyel magára, a párjára, a környezetére. Talán mégis a szellemi egymásra hangolódás a legfontosabb, és az, hogy biztonságot nyújtson számomra, amit természetesen elsősorban nem anyagi értelemben értek. Jó azt érezni egy férfi mellett, hogy bármi is jöjjön, azt közösen meg fogjuk tudni oldani; mindig lesz egy jó ötlete, mindig fogja tudni, hogy mit tegyünk, ha esetleg nehéz helyzetek adódnak. Ez a biztonságérzet adja a hátteret szerintem ahhoz, hogy egy nő igazán nőként viselkedhessen egy kapcsolatban.

Akkor a macsókat, szívtiprókat, kalandorokat kizárhatjuk.

A nő olyan férfihoz akar hazamenni, aki mellett nyugalmat, békét talál. A férjem mellett úgy éreztem, szárnyakat kapok, nagyon ki tudtam nyílni. Ha egy kapcsolat bonyolult, akkor folyton azon kell agyalni, hogy mikor ír üzenetet, mit ír, miért írta... Izgalmas kitalálni, hogy mire gondolt a másik, de hosszú távon én az egyértelmű dolgokban hiszek. Amikor befejezzük a másik mondatait.

Mióta vannak együtt a férjével?

Kétezer óta, vagyis tizenöt éve. Ennyi idő alatt már sok minden történik.

Például mi?

Mindketten változunk, ugyanakkor végeredményben egy irányba tartunk.

Vagyis létezik a holtomiglan holtodiglan?

Nem állítom, de van rá esély. Nekünk így jó. Szép és izgalmas végignézni, ahogy a másik változik a különböző életszakaszokban. Szomorú, hogy a házasságok több mint fele válással végződik. Van olyan helyzet természetesen, amikor érdemes váltani, új életet kezdeni, viszont az is csodálatos, ha az emberek kitartanak egymás mellett.

Ne hagyjuk ki a kisfiát, Nimródot sem, ő mennyiben változtatta meg a kapcsolatát a férjével?

Amikor egy párnak gyermeke születik, még jobban megismerik egymást. Az elvek még határozottabban megfogalmazódnak. Ha magad miatt nem is mondasz ki dolgokat, a gyerekért megteszed. Kimondod, ha valami nem tetszik, kevesebb kompromisszumba mész bele. Egy anya pontosan tudja, hogy a gyerekének mi a jó. Azóta, hogy Nimród megszületett, először a kezemben tartottam, nincs olyan, amit érte meg ne ten- nék. Annyira szeretem! A fiam az örök szerelem!

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!