Balázs Klári: Örökre gondoskodom Gyurikámról

– Harmincöt éve éjjel-nappal együtt vannak. Nem unják egymást?
– Alkotó együttléteink vannak, így nem tudjuk megunni a másikat. Van egy kis irodám, sokat dolgozom ott. Addig Gyurikám szervezi az esti ultipartit, ha épp nincs koncertünk, vagy mondjuk televíziót néz. Ha viszont futballmérkőzést közvetítenek, és tizenegyesekre kerül sor, odaülök mellé, együtt szurkolunk. Szerintem ez a legizgalmasabb része a meccseknek. A Los Angeles Lakers mérkőzéseit is nézzük, szurkolunk. Visszatérve: együtt vagyunk, de szabadságot adunk a másiknak. Nem szabad a saját arcunkra formálni a társunkat. Legtöbbször ránk, hölgyekre igaz ez. Ne erőltessük magunkat a férfiakra! Gyurikám már annak idején is imádta az ultit, a pókert. Soha nem mondtam neki, hogy ne menjen kártyázni.

– Nem, inkább ön is megtanult pókerezni. 
– Igen. Ez így van. Közös szenvedélyünkké vált. Sajnos sokan azt hiszik, a póker szerencsejáték, de nem az. Az USA-ban azon dolgoznak, hogy olimpiai sportág legyen. Türelem, állóképesség kell hozzá. Eleinte nem értettem, de aztán lassan ráébredtem, milyen nagyszerű ez a játék. Gyurikám ultizni is nagyon szeret. Ha megunom, vagy sok dolgom van, otthagyom, hazamegyek, teszek-veszek, de nem tudok addig elaludni, amíg haza nem ér. Általában ez hajnali három körül szokott megtörténni.

– Anyatigrisként védi Gyuri bácsit. Jól látom?
– Sokat pátyolgatom, szeretgetem, dédelgetem, de nem vagyok szigorú. Ha mondjuk fagyit szeretne enni, hát akkor egyen fagyit! Már nincs anyukája, aki rászóljon, így mint nő, én mindig gondoskodom róla. Ötvenhét éve van színpadon, ami valahol nyomasztó terhet is ró az emberre, hiszen ugyanolyan szinten kell megfelelnie a közönségnek, mint annak idején. Ő pedig maximalista. 

– És harcedzett. Több súlyos betegségen is átesett, de a színpadon most is úgy ugrál, mint egy kamasz. 
– Elképesztően erős szervezete van. Világéletében sportolt, törődött önmagával és ez most megtérül.

– Miért nem pihennek? Miért hajszolják magukat szinte kifulladásig?  
– Mert hívnak minket. Sok felkérést nem is tudunk elvállalni. Az emberek szeretnek minket, és nem szabad ezzel a szeretettel visszaélni. Amíg igény van ránk, és bírjuk, addig igyekszünk becsületesen helyt­állni. És miből gondolják, hogy nekünk mindenünk megvan? Sokszor jóval nagyobb luxust képzelnek körénk, mint amilyenben valójában élünk.

– Ha jól tudom, az üzleti ügyeiket ön tartja kézben. 
– Rengeteg adminisztratív feladatom van. Átnézem az e-maileket, a szerződéseket, eleget teszek a visszaigazolásoknak. Az utalásokat általában éjjel végzem, hogy délelőttre megtörténjenek a tranz­akciók. Mindig mindent pontosan utalunk, erre nagyon odafigyelek. Az élet hozta így. Sokáig azt hittem, ezt vagy azt a feladatot rá lehet bízni másokra, de hamar rá kellett döbbennem, hogy akkor az ember nem tudja, mi történik a saját háza táján. A legjobb, ha az üzleti ügyein­ket magunk intézzünk. Igyekszem körültekintő lenni. 

– Például? 
– Ha napközben van koncertünk, akkor kérem, biztosítsanak számunkra fedett színpadot, hogy ne kelljen a tűző napon dolgoznunk. A fellépés napján telefonálok a koncertszervezőnek, hogy megtudjam, az öltöző és a színpad között mekkora a távolság. Ez logisztikai szempontból fontos, hiszen, ha messze van, akkor a rajongókon is át kell jutnunk, míg átöltözünk, és ez időt vesz igénybe. Akkor ennek fényében készülünk. Csak a saját mikrofonjainkat használjuk, még egymásét sem. Számunkra a mikrofon olyan, mint egy evőeszköz.

– Soha nem gondolt önálló karrierre?
– Ezen már én is gondolkodtam, de így jó, ahogy van. Sokan talán nem is tudják, mennyire jól énekelek swinget, de a klasszikus zenével sincsenek nehézségeim. Ez is egy szakma, amit jól kell tudni. Mindig kifárasztottak a turnék, ahová kettőnket szerződtettek, így a közös munka kivette az energiámat. Emellett zeneszerzésben is aktív voltam. A Találd ki gyorsan a gondolatom! zenéjét is én írtam. A koncerteken szoktam szólóban énekelni, és ha külön felkérés érkezik, akkor elvállalom, de minket együtt szeretnek hívni. És ez így van jól.

– Mert összeforrt a nevük. Miért imádják a Korda házaspárt az emberek?
– Én sem tudom megválaszolni. Talán mert nem csaljuk, ütjük egymást, és nem tesszük ki a gondjainkat a kirakatba. Szépen élünk. Szeretjük az állandóságot, és a rajongók, akik tündériek velünk, sokszor mondják is, hogy mi az ő éle­tükben is az állandóságot képviseljük. Pedig az elején nem volt egyszerű. Amikor megismerkedtünk, Gyuri Magyarország első számú férfi­sztárja volt, hatalmas rajongótáborral. Engem nem fo­gadtak szívesen. Kritizálták a képességeimet, a külsőmet, mindent, de nem foglalkoztam vele. Idővel megszerettek. Úgy gondolom, hogy hiteles emberek va­gyunk.

– Nekem túl ró­zsaszínűnek tű­nik az életük. 
– Mi is szoktunk vitatkozni, én hirtelen haragú Oroszlán vagyok, de megbeszéltük, hogy nem tartunk haragot. Haraggal a szívünkben nem fekszünk le. Sőt! Tizenöt-húsz perc elteltével megyünk a másikhoz békülni. Gyurikám szokta is az időt nézni, és mondja nevetve: Klárikám, letelt. Mindketten tudunk bocsánatot kérni, aztán puszi, simogatás, és rendben vagyunk. Általában butaságokon kapunk össze. Például, ha sovány tejet teszek a reggeli kávéjába, mert abban kevesebb a kalória. Persze ettől nem olyan finom.

– Elégedett az életével? 
– Igen, Gyurikámmal teljes, szép és jó.

1950–60-as évek

Vidéken végzi az általános iskolát, ahol a zenei tanulmányok is fontos szerepet kapnak.

1970–80-as évek

Érettségi után kétéves kozmetikai képzésben vesz részt. Első férjével, Balázs Gáborral közösen zenél a Periszkóp együttesben, majd a Ská­la együtteshez csatlakozik. Rövid időre szólókarrierbe kezd, majd megismerkedik Korda Györggyel, akivel összeházasodnak, és elindul közös karrierjük.

1990–2000-es évek

Népszerűségük töretlen. A zene mellett szállodát üzemeltetnek, és pókerbajnokságokat közvetítenek.

Napjainkban

Rengeteget dolgoznak. Szabad­idejüket szívesen töltik a Velencei-tó partján álló házukban, ahol kutyáikkal és macskájukkal teljes az életük.