Még Havas is rosszul lett Dodi történeteitől

– Önt az egyik legbrutálisabb bűnözőként tartják nyilván. Mivel érdemelte ki a címet?
– Gyerekkoromtól kezdve szinte az egész palettát kimerítettem. Betöréses lopás, fegyveres rablás, súlyos testi sértés... Aberrált viszont nem vagyok. Nemi erőszakot nem követtem el, és nem gyilkoltam. Van egy mondásom, hogy addig nem halhatok meg, amíg nem láttam a tengert és nem öltem embert. A tengert már láttam. Többszörösen, különösen visszaeső bűnöző voltam. Rengeteg probléma volt velem. Sokszor megtámadtam, korrumpáltam az őröket a börtönben és nem csak őket. Az indulataim hamar elragadtak. Az utolsó há­rom évemet a halálsoron ültem, magányosan. Egy ágy, egy csap, egy vécé volt a cellámban.

– Hihetetlen, hogy a gyilkosságot megúszta. Élvezte, ahogy az emberek fogsora, állkapcsa darabokra tört…
– Eufórikus érzés kerített hatalmába. Emberölésért életfogytiglant is kaphattam volna, bár a harc közben nem fordult meg a fejemben, hogy ezért visszafogjam az öklömet. Úgy voltam vele, ha meghal, akkor meghal, így járt. A legtöbbször boxerral, viperával ütöttem, de előfordult, hogy balta fokával, kalapáccsal vertem az embereket. Szerencsém volt. Tudok egy pasasról, akit harminchét helyen varrtak miattam, és többen soha nem tudták feldolgozni, ami velük történt. Az emberek azt hiszik, biztonságban vannak például a lakásukban – hát nem! Az alvilág bárhol, bárkit levadászik és megbüntet, s egyszer csak arra ébred, hogy csuklyások állnak az ágya fölött. Én is büntettem embe­reket.

– Mivel vívták ki a megbízói haragját?
– Ki mivel. Megbízója válogatja, ki mit tart sértőnek, és ő határozza meg a büntetési fokozatokat is. Csak rászólni az illetőre, a tulajdonait tönkretenni, vagy épp jöjjön a fájdalom, és mondjuk bokától sípcsontig törjük el a csontjait. Ha az áldozatnak is van a rovásán, sokszor nem is jelenti az esetet. Akiknél balul sült el, már egy tó mélyén vannak, vagy besavazva valahol. Nekem ilyen nem volt.

– Huszonkilenc évet és nyolc hónapot volt börtönben, 2004. december 20-án szabadult utoljára. Milyen volt újra szabadnak lenni?
– Akkor azt hittem, ugyanaz a világ fogad, mint amikor bekerültem. Utoljára tizenhat évet ültem zsinórban. Gondoltam, hogy változnak a dolgok, de ez nekem túl sok volt. Féltem, ne­hogy újra elkövessek valami bűncselekményt. Próbáltam beilleszkedni a társadalomba, ismerkedni a világgal. A villamoson nem tudtam, ho­gy kell a jegyet kezelni. Egy doboz állt a lyukasztó helyén. A börtönben a tévében láttam, hogy plázák nyíltak. Mondtam: Dodi, ezt látnod kell! Elmentem egybe. Csak álltam és bámultam. Rengeteg új dologgal szembesültem.

– Erkölcsi bizonyítványt nem kaphatott. Hogyan talált állást?
– Na, erre soha nem is vágytam. Sokáig nem dolgoztam, a haverok segítettek. Biztonsági őr, személyi testőr lettem. Most kidobó vagyok.

– A magánélete rendeződött?
– Nem igazán. Több kapcsolatom is volt, végletek között élek. Éltem együtt 19 éves, főiskolás lánnyal, most is hasonló korú barátnőm van. Azt mondom, az orvos ezt nekem receptre írja fel. Igaz, hogy a hatvanadik évembe léptem, de nem tudok mit kezdeni a korosztályombeli nőkkel. Nekem kiesett harminc év az életemből. Anyámnak, nagymamámnak látom őket. Az agyam ebből a szempontból megrekedt húszévesen.

– Ilyen múlttal, baráti társasággal lehet egyáltalán tisztességes életet élni?
– Nehéz, de nem akarok visszakerülni a sittre. Tisztességes állásom van, beolvadok a környezetembe. Felszállok a villamosra, és az emberek nem tudják, ki vagyok, és nem is akarom, hogy tudják. Azért figyelek mindenre. A testbeszédekből olvasok. A száj hamis kutya, hazudik.

– Miért kérte Havas Henriket, hogy írja meg a történetét?
– A tanár úr is ezt kérdezte. Pénzért. Pont azért, hogy ne kelljen olyan dolgokat csinálnom, amik miatt visszakerülhetek.

– Van bűne, amit megbánt?
– Van, amire nem vagyok büszke. Sok mindent másképp csinálnék. Amikor meséltem, volt, amit a tanár úr gyomra sem vett be. A titkárnője még hányt is. Annyira borzasztóak, de én ugyanúgy tudok szeretni, sírni, mint mások. Nekem is fájnak dolgok. Nem vagyok őrült, a munkámat végeztem. Bizonyos értelemben véve lehet, hogy tisztességesebb vagyok egy nyakkendős, luxusautóból kiszálló ürgénél...