Sztárrá teszi vadjait Horkai Zoltán – interjú

A filmes állatkoordinátort, aki sajátos módszereivel éri el, hogy a jószágok jórészt ösztönösen végezzék el az adott feladatot, joggal keresik az álomgyárból. Neve olvasható többek közt a Kémjátszma, a Rókavadászat, az Eragon, A rítus, A holló vagy a Herkules stáblistáján is.

A férfi, akiről nemrég Zoltán, a fakasember címmel a Discovery Channel hatrészes dokumentumfilmet forgatott, nemcsak szívélyesen fogadta gödöllői parkjában a BorsOnline-t, de készségesen válaszolt is kérdéseinkre.

Hogy lesz valakiből filmes állatkoordinátor?

Bár a szüleim a vendéglátóipar felé terelgettek, engem jobban érdekeltek az állatok. Eltökéltem, hogy lesz egy farkasom, s miután az álmom valóra vált, csakhamar megtalált egy filmes stáb. Erdélyben akartak egy jelenetet forgatni, de nem találtak hozzá állatot, így végül, az én farkasommal, a budai hegyekben sikerült rögzíteni a kívánt képsorokat. Az alkotás fesztiválra került, ahol felfigyeltek az ominózus részre, s egyre többen kerestek meg. A vadak mind központibb szerepet töltöttek be az életemben, együttműködhettem az Állatvédelmi Világszervezettel, s vezethettem a veresegyházi Medveparkot, majd a gödöllői Animal Training Centert. Sőt, kaptam állatokat az Állatkerttől is, az egyre növekvő, mára mintegy százharmincas létszámúra duzzadt állomány ellátása és fenntartása pedig még inkább a filmes produkciók felé terelt.

Mégsem tartja magát állatidomárnak.

Valóban, mert egyedi módszerekkel dolgozom, melyek lényege az állatokkal való jó kapcsolat. Az adott feladatokat úgy dolgozom ki, hogy azokat a jószágok lehetésőg szerint ösztönösen hajtsák végre. Például az egyik filmben egy farkasnak át kellett ugrania a kamerát. Azt találtam ki, hogy az operatőrt egy asztal alá ültetem, a bútor tetejére pedig ételt teszek, amiért parancssó nélkül magától felugrik az állat.

Működött a jelenet, de a rendező azt szerette volna, ha gyorsabban fut a négylábú a kamera felé. Ezért a táplálék mellé egy tüzelő nőstényt is ültettem, de még így sem találta elég gyorsnak a direktor a farkasomat, ezért egy alárendelt kant is odatettem a szukához, s sikerült a kívánt jelenet, teljesen természetes módon. Egy másik alkalommal egy szarvasnak kellett a patak mentén futnia, tempóban a kamerával, majd egy ponton belegázolni a vízbe, megállni, körülnézni, aztán tovább szaladni, s végül egy barlangba beugrani. Ehhez a jelenethez a tréningezés mellett az állat borját használtam irányításhoz. Tudom, mire képesek az állataim, mit bír ki a velük való jó kapcsolatom, így tudok egy-egy felkérésre nemet is mondani.

Honnan jönnek a kreatív ötletek?

Volt, ami szikraként pattant ki a fejemből, más esetekben adott állatok tudoraival, ismerőivel, például madárszakértőkkel konzultálok, de arra is akad példa, hogy egy kívülálló, akár első hallásra meredeknek tűnő ötlete lesz a befutó. Általában ezen a téren is igaz, hogy a nehéz jelenetek kivitelezése pofonegyszerű és fordítva.

Állattal vagy színésszel nagyobb kihívás együtt dolgozni?

Mindkettőnek lehet rossz napja. Szívesen dolgoztam például Gérard Depardieu-vel, mert nem csak jó színész és jó hangulatú ember, de élvezi és komolyan is veszi a munkát. Végig hallgatott rám, adott a véleményemre. Ugyanakkor nincs rosszabb az olyan sztárnál, aki azt hiszi, ért az állatokhoz és mindent tud róluk meg a velük való közös munkáról, csak azért, mert szerepelt már velük a kamera előtt.

Direkt nem mondok nevet, de volt színész, aki egy Oscar-díjas rendező filmjében, egy Oscar-díjas színésznő mellett szerepelt, s le akarta játszani a partnerét. Az egyik első jelenetében egy pórázon lévő kutyának úgy kellett őt elrántania, hogy elessen. Hiába törekedtem arra, hogy a jelenet sikere érdekében a színész és az állat idegenek legyenek egymásnak, a művész egyik első dolga volt összehaverkodni a kutyussal. Mondanom sem kell, hogy ezek után mennyire megszenvedtük azt a forgatást... Bár inkább a szépre emlékezem, például a Vér és csokoládéban szereplő Olivier Martinezre, aki a forgatási szünetben lelkesen birkózott a 22 esztendős, 400 kilós barnamedvémmel, Brumikával.

Került már veszélybe ön vagy bárki más a vadállatok miatt?

A munka során soha. Nagyon komoly előkészületekkel vágunk bele minden egyes jelenetbe, amiket precízen és részletesen kidolgozunk. Még annál a nagyjelenetnél sem történt baleset, amikor 18 farkasnak kellett körbekerítenie 65 szürke marhát, ami óriási koordinációt igényelt. Ugyanakkor a hétköznapokban, amikor az ember kevésbé figyel, előfordulnak balesetek, ám ezek alapvetően nem támadások, hanem csak játék közbeni véletlenek. Az arcomat például 19 öltéssel rakták helyre.

Ha a természetben találkozna medvével vagy farkassal, mennyit jelentene a másfél évtizedes filmes állatkoordinátori múltja?

Érdekes kérdés, mert bár találkoztam vadakkal a saját környezetükben, ezek a lények alapvetően félnek és menekülnek az ember elől. Hallani ugyan romániai medvetámadásokról, ám azok mögött nem egy esetben az áll, hogy kis korában befogták, majd később elengedték a mackót, ami kihatott a fejlődésére és az emberhez való viszonyára.