Polyák Lilla: Baj, ha nincs féltékenység - interjú

Úgy tudom, a kapcsolatuk elejét máris egy válsággal kezdték. Hogyan maradtak együtt mégis ilyen hosszú ideig?

Nem volt ez igazi válság, inkább természetes velejárója annak, hogy az egyetem elvégzése után mindketten külföldre szerződtünk, egymástól 800 kilométerre. Majdnem két évig éltünk így, szerintem nincs olyan kapcsolat, amiben ez nem okoz nehézséget. De mindig is együtt akartuk élni az életünket, építkeztünk itthon. Volt arról is szó, hogy külföldön rendezkedünk be véglegesen, végül én voltam az, aki hazajött előbb, mert nem bírtam, hogy senki nem beszéli körülöttem az anyanyelvemet. Fél évvel előbb jöttem haza, mint Zsolt, és annak ellenére, hogy a két év alatt természetesen mindig beszéltünk és meg is látogattuk egymást, össze kellett szoknunk újra, visszarázódni az életünkbe.

Azóta sokat változott a világ önökkel, hiszen most már egy színházban dolgoznak, két közös lemezük is van. A túl sok együttlét is terhes tud lenni. Ez nem okoz prob­lémát?

Amennyire két viszonylag foglalkoztatott zenés színész találkozhat a színpadon, mi olyan keveset dolgozunk tényleg együtt. Mindketten dolgozunk az Operettben és a Madách Színházban is, de általában váltott este játszunk. Ha mégis együtt állhatunk színpadra, azt meg is becsüljük. A közös koncerteket mindig nagyon élvezzük, és tervezünk is még jó néhányat.

Ezek szerint naptárral szoktak egyeztetni, hogy egyáltalán tudjanak találkozni?

Muszáj a családi logisztikában naptárral egyeztetnünk. Egy közös internetes naptárunk van, ahova mindketten beírhatjuk, hogy mikor mit csinálunk. Erre azért is van nagy szükség, mert a gyerekek edzésre és rengeteg különórára is járnak. Jelenleg Pátyon lakunk, de hamarosan valószínűleg be kell költöznünk Budapestre, ugyanis a délutánjaink most abból állnak, hogy két kocsival taxizzuk a gyerekeket a suliból az edzésekre. A naptár a munka miatt is szükséges, mert rendszeresen megnézzük egymást a színházban is, így legalább azt is tudjuk, ki mikor játszik. Sokat adunk egymás vélemé­nyére, ezért igyekszünk egymás premierjein is ott lenni. Egy színész életében fontos alkalom a bemutató, kell, hogy ennek része legyen a párja.

Mikor tudnak egymásra időt szakítani?

Ritkán vagyunk kettesben, ugyanis ha van időnk, azt a gyerekekkel töltjük. Szinte ünnep, ha együtt tudunk vacsorázni négyesben vagy mesét nézünk, közösen olvasunk az ágyban összebújva. Édesanyám és egy bébiszitter is segít nekünk, a gyerekek pedig alkalmazkodtak ehhez a helyzethez. Leggyakrabban előadások után tudunk kettesben lenni, ilyenkor már a gyerekek alszanak, vacsorázunk vagy elmegyünk moziba.

Szoktak veszekedni?

Igen, fontos is vitatkozni. Nem igaz, hogy van olyan, hogy két ember mindig mindenben egyet­ért. Én egyébként élvezem is ezeket az olaszos vitákat. Szeretem, ha kimondódnak a dolgok, nem szabad a szőnyeg alá söpörni semmit, hiszen a problémák attól még megmaradnak. Ideális, ha végül sikerül egy közös álláspontot kialakítanunk, de azért ez nem mindig van így. Változó, hogy ki enged előbb, de el tudjuk fogadni, ha nincs igazunk.

Mindketten a nyilvánosság előtt élik az életüket, a szakmájukkal együtt jár a rajongók felfokozott érdeklődése. Szoktak féltékenyek lenni egymásra?

Azt a fajta érdeklődést, ami a rajongóktól érkezik, megszoktuk és elfogadtuk, de (például) szoktunk rajta vitatkozni, ugyanis mindketten máshol szabjuk meg a határokat. Zsolt közelebb engedi magához ezeket a szituációkat, és általában csak később szembesül vele, hogy nem kellett volna, amikor már tolakodó az érdeklődés. Fontos az egymás iránti bizalom, de ha egyáltalán nincs féltékenység, az azt jelenti, hogy
ott baj van.

Jövőre húsz éve lesznek együtt, a 15. házassági évfordulójukat ünneplik. Mi a titkuk?

Néha én is meglepődöm, hogy ilyen gyorsan telnek az évek. Jövőre lesz, hogy az életem felét vele töltöttem. Folyamatosan figyelni kell egymásra, akkor is, ha kevés idő van rá. Kell az is, hogy fontosak maradjuk egymásnak – tiszteljük a másik munkáját, hobbiját. A kapcsolatunkhoz (sikerünkhöz) hozzájárul az is, hogy sok mindenben hasonlítunk, de legalább ugyanennyi dologban különbözünk. Így megértjük egymást, de sosem lesz unalmas a házasságunk.

Egy korábbi interjújában azt mondta, ön kapcsolatfüggő. Lehet, hogy ez is egyfajta összetartó erő önök között?

Valóban az vagyok, de dolgozom rajta. Nem egészséges az, hogy ha valaki csak a párja mellett érzi magát egésznek, nélküle pedig félembernek, ugyanis mindenkinek magában kell kerek egésznek lennie. Valószínűleg édesapám korai halála miatt alakulhattak ki ezek a kötődési problémák. A változásom oka pedig az, hogy közeledem az életem feléhez, kezdek dolgokról számot vetni, és dolgozni azon, hogy másképp legyenek. Ez egy nagyon jó kihívás számomra, mint ahogy az is az volt, hogy elhatároztam, hogy lefogyok tíz kilót. A belülről jött akarás után rendkívül jó érzés volt az, hogy meg tudtam csinálni. Most azon dolgozom, hogy lelkileg is megálljak a saját lábamon, és például azon is, hogy tudjak nemet mondani. Az új dalom, ez Ecset és vászon pontosan erről az életszakaszomról szól. Évente sajnos csak egy-egy popdalra van időm, pedig nagyon szeretem őket. Ez egy vidám, pörgős, nyári dal, mégis egy „kifogalmazás”. Ha ugyanis szembenézünk egy problémával, ki tudjuk mondani, hogy baj van, azzal már félig meg is oldottuk azt. 

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!