Vélemény: Segítő kéz

Barátnőmmel mentünk a Szent­endrei úton. Ő vezetett, én mellette ültem. Egyszer csak felnéztem, és az út mellett megláttam egy reklámtáblát, rajta pedig egy tusfürdő rajzát. Néztem a szép kékes buborékokat, és elsírtam magam.

– Te miért sírsz?
– Mert szépek a buborékok!
– Te megbolondultál, vagy terhes vagy! – vágta rá.

Másnap reggelre kiderült, babát várok. És ettől kezdve kilenc hónapon keresztül sírtam és nevettem. Leg­inkább minden ok nélkül. Soha olyan érzelmi hullámvasúton nem ültem, mint akkor.

Talán Karolnia is hatalmas érzelmi és hormonális hullámzáson ment keresztül, amit ő nem tudott elviselni, és egy rossz pillanatában eldobta magától az életet, a mélybe vetette magát. Ezzel együtt pedig egy új életet is magával vitt a halálba...

Szörnyű és megbocsáthatatlan, amit tett – mondja most mindenki. Joggal! Megérteni én sem tudom, de azt biztosan állíthatom: a terhesség olyan kiszolgáltatott állapot, melyben egy kéz, ami jó időben a nő után nyúl, az életet jelentheti az anyuka és a babája számára is. Karolina mellől talán ez a segítő kéz hiányzott. Az, amely megállította volna, amikor a 9. emeletre indult...

Cikkünk itt.