Dárdai Pál népszerűségének egyik titka, hogy mindig nyíltan felvállalta, milyen fontos szerepet tölt be az életében a családja.
Sőt, akármilyen fontos számára a futball – azzal fekszik és kel –, felesége, Mónika és a Herthában futballozó három fia, Palkó (U16), Marci (U13) és Bence (U10) boldogulása mindenek felett áll. A szövetségi kapitányi kinevezésekor is hangsúlyozta: azért nem vállalta el hosszabb időre a posztot, mert a szerettei Berlinben élnek, és a családi harmóniát nem szerette volna beáldozni a magyarországi munkájáért.
Természetesen nem felejtkezhetünk meg Dárdai mindmáig Pécsett élő édesapjáról sem, akit szintén nagyon szeret és tisztel. Bevallása szerint minden nap felhívja telefonon, és beszámol neki a családi és szakmai történésekről, és sokszor tanácsot is kér egy-egy szituáció megoldására. Apa és fia egyébként is erős kapcsolatát egy családi dráma még szilárdabbá kovácsolta. 2002-ben Pál testvére, az akkor még csak 23 esztendős, az NB II-es Barcsban futballozó Balázs a körmendiek elleni mérkőzésen édesapja szeme láttára összeesett és meghalt. Mint később kiderült, szívizomgyulladása volt.
– Számunkra a futball nagyon fontos, de a család még fontosabb. Balázs öcsém édesapám karjaiban halt meg a pályán, édesanyám hat éve hunyt el rákban... Gyakran kérdezik tőlem, mitől vagyok ilyen erős. Attól, amit otthonról hoztam magammal. Abból merítek. Ahogy engem neveltek, úgy szeretném felnevelni én is a fiaimat. Szeretnék ott lenni mellettük, amíg fel nem nőnek, szeretném felkészíteni őket az életre – vallott családcentrikus felfogásáról kapitányi kinevezésekor Dárdai.
(Folytatjuk.)
