Természetesen tudom, hogy egyetlen szülő sem kényszeríti a gyerekét, hogy szépségversenyen induljon. Hogy is tenné...
Természetesen tudom, hogy egyik szülő sem a saját életének sikertelenségét éli ki, amikor bongyorra tupírozott kislányát királylányos ruhákban feltolja a színpadra. Arrafelé, ahol a gyerekszépségversenyeket rendezik, egyik ilyen szülő sem frusztrált... És tudom, hogy minden szülő a legjobbat akarja akkor is, amikor hatéves kislányát hagyja a körmét festeni és fogyókúrázni. Hiszen azt is a gyerek akarta...
Nem tudom viszont, hogy vajon milyen lesz később az élete annak a gyereknek, aki pár hónapos korától abban a hamis értékrendben él, hogy csak szépnek kell lennie, és azzal mindent elér. Nem gondolom, hogy ezek a gyerekek butábbak lennének a kortársaiknál, nyilván ők is tudják az egyszeregyet és a kötélmászás is megy. Ám ahelyett, hogy azt gondolnák, az lesz sikeres az életben, aki osztályelső matekból, szépen tud Petőfi-verset mondani vagy a leggyorsabban futja le az iskolakört, abban a hiszemben élnek, hogy a szépség maga a siker. De természetesen azt is tudom, hogy ezt a szülők is elmondták a gyerekeiknek.
