Kifosztották Rékasi Károlyékat

Szerdán késő este még boldogan locsolta kertje frissen ültetett virágait Pikali Gerda és Rékasi Károly. Éjszaka azonban betolakodók jártak náluk, és több cserép növénnyel távoztak.

– Gerda, a két fia és az én fiam, Zsigmond is imádja a kertet. Amikor velünk van, mindig ott sürög-forog, és az ő egyik dédelgetett virágát is elvitték. Ilyenkor azt érzed, hogy elárultak, azt érzed, hogy nem egy virágot vittek el, hanem a lelked egy részét. Megdolgoztál érte, kifizetted, le­adóztad, elültetted, gondoztad, locsoltad. És valaki bejön éjszaka az életteredbe és elviszi?! Miért nem a munkámat viszi el? Ha ásót és kapát teszek ki a kertbe, azt is elvinné, és dolgozna vele? – fakadt ki Rékasi.

– Bunkerben kellene élnünk? Ez aljas, undorító és gusztustalan. Az jutott eszembe, ahogy ott álltam a megmaradt növények kö­zött, hogy ha kérne, adnék. De éjszaka odajön valaki és lop? Én megdolgoztam érte. Most is a munkahelyemen va­gyok, innen rohanok próbálni, én dolgozom, hogy meg tudjam venni. És valaki odajön, hogy elvegye tőlem? Ez nekem nem fér bele. Mit ünnepelt vajon tegnap, aki lopott tőlem? – utalt a munka ünnepére a színész. Gerdával néhány napja boldogan írták a netre feltöltött kép mellé: „Napsütés, meleg – tobzódik a kertünk. Jó ezt látni reggelente.”

– Amikor kölyök voltam Jászberényben, nem zártuk az utcaajtót. Nem kellett bezárnunk. Mert azt azért nem tartanám követendőnek, hogy én is ve­gyem el, ami a másé. Odáig nem aljasodom – mondta Rékasi, aki a közösségi portálon dühében üzent a világnak: 

„Ne lopj virágot!”