Analfabétaként kezeli a vakokat a Posta

Mit sem sejtve, a szokásos módon ment ki leveleiért a látássérült Tóth Ilona. Azonban a borítékokat nem vehette át, a postás ugyanis közölte vele: nem kaphatja meg, csak egy látó tanú jelenlétében. A postás már előre intézkedett, egy vadidegen tanút is hozott.

– Negyven éve vagyok vak, de még soha nem éreztem magam ennyire megbélyegezve emiatt – mondta a Borsnak felháborodottan az asszony. – Iskolába jártam, írástudó vagyok. Ha új postás jött, előre bemutatták, megismertem a hangját, megbíztam benne. Erről az egészről viszont értesítést nem kaptunk, csak megjelent a postás, aki arra sem vette a fáradságot, hogy becsöngessen, van-e tanúm, hanem már egy idegen emberrel állított be, aki előre aláírta az átvételt. Természetesen azonnal felhívtuk a postát, mivel ezt a rendeletet a szabályzatban sem találtuk – közölte Ilona, aki igazán csak ekkor döbbent meg. Azt a választ kapta, hogy a vakokat és gyengénlátókat ezentúl az analfabétákkal veszik egy kalap alá.

– Nem kifejezés, hogy megdöbbentem. Elkeserítő hallani, hogy a posta elvileg a saját alkalmazottait megbízhatatlannak tartja. Azonban én mit tegyek akkor, ha éppen nincs senki nálam? Vagy nem kapom meg a levelem vagy pedig egy ismeretlen emberben kellene megbíznom, akinek semmi köze az én magán­ügyeimhez. A pénzügyeimhez meg főleg nem – tette hozzá Ilona, aki eddig sehol nem tapasztalt ilyen diszkriminációt.

Országos szinten megközelítőleg hetvenezer embert érint a probléma, sokan Ilonához hasonlóan megalázónak tartják az eljárást. A Bors megkérdezte a Magyar Posta Zrt.-t a kialakult helyzetről, a cég képviseletében Apáti-Tóth Kata az alábbi választ juttatta el szerkesztőségünkbe:

A pontos eljárásról az alábbi kormányrendelet rendelkezik, amely nem újkeletű. A szabályok a visszaélés lehetőségének kizárását szolgálják, ezért kívánják meg a tanú jelenlétében történő kézbesítést.

A leírt helyzetet a postai szolgáltatások nyújtásának és a hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás részletes szabályairól szóló 335/2012. (XII. 4.) Korm. rendelet a következőképpen szabályozza:
„26.§ (1) Az írni nem tudó, a latin betűket nem ismerő vagy egyéb ok miatt írásban gátolt címzettnek, vagy egyéb jogosult átvevőnek a könyvelt küldeményt írni tudó, nagykorú tanú jelenlétében kell kézbesíteni. A kézbesítő a kézbesítés előtt a címzett, vagy egyéb jogosult átvevő, továbbá a tanú személyazonosságát a 21. § és a 22. § szerint ellenőrzi. A tanú – e minőségének feltűntetése mellett – a kézbesítési okiraton vagy az aláírást rögzítő egyéb technikai eszközön saját nevét írja alá.”

Ezt a szabályt tartalmazza „A postai szolgáltatások általános szerződési feltételei” 6.10 pontjának 9. bekezdése is.

A szabályszerű kézbesítéshez ugyanis nem csak a névaláírás, hanem az is szükséges, hogy a címzett meggyőződjön arról, hogy milyen azonosítószámú küldemény, milyen dátummal történő átvételét ismeri el aláírásával. Ehhez szükséges egy független – nem postás – tanú.

A fenti szabályok a visszaélés lehetőségének kizárását szolgálják, ezért kívánják meg a tanú jelenlétében történő kézbesítést. A fentiek alapján, amikor a postai ügyintéző az ajánlott küldemény kézbesítését tanú jelenlétéhez kötötte, az előírásoknak és az erre vonatkozó gyakorlatnak megfelelően járt el.

A jelzett esetben a postás kézbesítő nem tudhatta, hogy a címzettnél tartózkodik annak unokatestvére, így a sikeres kézbesítés érdekében vitt magával tanút.