Quaestor által kizsebelt harmincezer embernek csak egyetlen fontos kérdést kell feltennie önmagának. A haragom vagy az elkeseredettségem az erősebb?
Azokra vagyok igazán dühös, azokat kell-e gyűlölnöm, akik megloptak, akik falaztak a tolvajoknak, és akik most összevissza hazudoznak? Vagy magamat vádoljam, amiért megbíztam egy negyedszázada működő cégben, egy miniszterekkel, fideszes politikusokkal fotózkodó cégvezérben, a kormányomban, a hatóságokban?
Szerintem egyértelmű a válasz. Ha magam ellen fordítom a haragom, netán eldobom az életem, akkor „ők” nyertek. Megússzák. Erre a legsötétebb pillanatainkban is emlékeztetni kell magunkat. Nem engedhetjük, hogy hátradőljenek és elintézzék annyival, hogy egyetlen embert bilincsbe vernek. Persze sokan, sokat loptak már ebben az országban következmények nélkül. De a Quaestor-ügy minőségileg más. Túlságosan aljas és kegyetlen.
Nem csak azért, mert emberek halnak meg miatta. Nem csak azért, mert naponta bukik ki egy újabb hazugság. Nem csak azért, mert egy évtizede zajlott a folyamatos rablás a szemünk előtt. Azért, mert „ők” most is azt hiszik, hogy meg fogják úszni...
Ez is érdekelhet
