Vélemény: Pokoli

Bárki, aki már átélte, tudja. Az a férfi is, aki napokkal ezelőtt lapunkhoz telefonált.

– A rokonom kórházban volt. Panaszkodott, hogy rosszul bánnak vele. Aztán én is oda kerültem. Órákon át várattak. Hajnalban az orvos azt mondta, inkább menjek vissza reggel. Hazabuszozni nem lett volna értelme, így jobb híján a kórház egyik padján aludtam...” Nevét nem vállalta. Szegény körülmények között él. És tudja, hogy a kórházak túlterheltek, és az orvosok becsülettel végzik a munkájukat, de azt, hogy vele mi történt, nem fogja elfelejteni.

Sokféle ember létezik. Ott vannak például a sokak által lenézett, cigicsikkek után kutató hajléktalanok, a becsületes szakmával rendelkező, ámde kevés fizetésből kuporgatók... Mind kiszolgáltatottak. Mindannyian azok vagyunk. Lényeges, hogyan bánunk egymással. Bár az emberi nemtörődömség ott van mindenhol, a hivatalokban, a családokban, a munkahelyeken, az orvosnál, de fontos lenne átérezni ennek a bölcsességnek a jelentőségét: Ha tudsz, segíts másokon. Ha nem, legalább ne árts nekik. 

Kapcsolódó cikkünket itt olvashatják