Öngyilkos fia hitele miatt vihetik Julianna házát

Frissen sült grenadírmars illata járja be Borosné Ju­lianna konyháját. Az idős asszony háza szerény, de tiszta, a kert rendben tartott. Alex, a német juhászkutya óljából ugat.

– A férjem 1991-ben elhunyt. A 2. sz. Építőipari Vállalatnál volt munkavezető. Én közértben dolgoztam eladóként. Ide 1993-ban költöztünk, de akkor ez a ház még nem így nézett ki. Volt vele munka rendesen, még fürdőszobánk sem volt – kezdi történetét Julianna, aki egyedül iskoláztatta és nevelte két fiát, Zsoltot és Istvánt.

– Zsolt 2007-ben vett fel svájci frank alapú devizahitelt lakásfelújításra. De 2008. január 24-én felakasztotta magát egy nő miatt, aki összetörte a szívét, és elvitte a pénzét – sírja el magát Julianna, miközben re­megő kezével hatalmas köteg papírt emel az étkezőasztalra.

– Arra sem volt pénzem, hogy eltemettessem, kölcsönt kellett felvennem. Egy ideig még fizettem a törlesztőrészleteket a hitelre, amit így megörököltem, de aztán elszabadult a frank. Az egyik hónapban hetven­egyezer forint volt, a következőben már nyolcvan, az­tán majdnem százhúszezer. Nem bírtam törleszteni – vallja be az asszony.

Julianna mára belebetegedett a többmilliós teherbe. István fia is belerokkant a nyomásba: TBC-s lett, a fél tüdejét kivették, legutóbb epilepsziát diagnosztizáltak nála. Gyakorlatilag rokkant.

– Tavaly áprilisban kaptunk hat hónap haladékot a végrehajtótól, gyorsan megkerestük a Magyar Nemzeti Eszközkezelőt is: legyen az államé a lakás, legalább hadd maradjunk benne. Válasz azóta sem jött. Március 28. az utolsó nap, ha addig nem történik semmi érdemi, akkor utcára tesznek bennünket – sápad el Julianna. Tegnap még feladott egy levelet a bíróságnak, bízik benne, hogy végre megfelelő ember veszi kézbe, és talán marad fedél a fejük fölött.