Tegnap délután végső búcsút vettek Gáspár Győző édesanyjától, Marika nénitől. Az asszonynál augusztusban diagnosztizáltak daganatos betegséget és bár az orvosok mindent megtettek a gyógyulásáért, hétfőn, szerettei körében elhunyt.
Temetésére a roma hagyományok szerint került sor Nógrádmegyerben, ott, ahol gyermekkorától haláláig élt. A szemerkélő eső és metsző hideg ellenére a falut ellepték a gyászolók, akik megrendülten álltak a hatvanéves asszony hófehér koporsója mellett. Jóval a szertartás kezdete előtt a közeli családtagok, Győző, a testvére, Zsolti és az édesapjuk már köny-nyeikkel küszködve álltak a ravatalnál. Evelin Luxemburgból érkezett haza a temetésre.
– Olyan önző ember voltam. Ez a tragédia megváltoztat. Gyerekként gyakran álmodtam azzal, hogy meghal és le kell engedni a földbe – mondta elcsukló hangon Győzike. – Addig nem halt meg, míg ki nem békültünk Zsoltival.
A szertartást katolikus pap celebrálta, majd a család egyik közeli barátja búcsúzott a sokak által szeretett asszonytól. A másfél órás temetést végig halk zene kísérte.
Zámbó Krisztián a Csak a jók mennek el című dallal köszönt el az elhunyttól, míg Mága Zoltán hegedű-, Galambos Lajos trombitaszóval tisztelgett. Rajtuk kívül Mohamed Fatimát és Fásy Ádámot fedeztük fel a gyászoló tömegben. A koporsót idősebb Gáspár Győző és két fia úgy kísérte a kriptához, hogy végig rajta tartották a kezüket, majd a sírhely előtt térde rogytak mély fájdalmukban.
A szertartás után a gyászolók a mécsesekkel díszített, sátorral kibővített Gáspár-rezidencia felé vették az irányt, ahol az elhunyt tiszteletére halotti tort ültek. A vendégeket a roma hagyományokhoz híven töltött káposztával, pacallal, rántott hússal, marhapörkölttel és fasírozottal várták.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.