Uhrin Benedek hamvait hazavitte a fia

Tegnap délelőtt egy kôbányai templomban vettek búcsút Uhrin Benedektôl, a világháló első magyar felfedezettjétôl. A 93 éves énekes fiával, Attilával élt a budapesti Havanna lakótelepen és évek óta abban reménykedett, hogy egyszer újra a színpadra állhat.

Kérését az Úr nem hallgatta meg, sőt február 9-én magához szólította. Fia, Attila a Borsnak korábban elmondta, képtelen lesz eltemetni édesapját, hiszen kettejük nyugdíjából az adósságaikat is számba véve egyik napról a másikra éltek. Hajdú Péter önzetlenül segített a magára maradt és leszázalékolt férfin, aki azt mondja, nagyon hálás.

– Egy kezemen meg tudom számolni, hányan voltunk a búcsúztató misén. Nem tudom, miért nem jöttek a rajongók, talán nem tudtak róla. Pedig amikor színpadon állt az apám, és a Van egy kutyám, Rebeka vagy a Kispatak címû dalait énekelte, tomboltak a fiatalok, kívülről fújták a szöveget– mondta a Borsnak az 58 éves Attila.

– Azért az is jólesett volna, ha Bochkor Gábor, Liptai Claudia vagy Sebestyén Balázs is eljön, hiszen ők is gyakran foglalkoztak édesapámmal, amikor a műsoruk vendége volt.

A misét követően az a televíziós hölgy tartott beszédet, aki egykor felfedezte Benedek bácsi talentumát. Geszti Glória, a búcsúztatásában pedig felelevenítette az énekes karrierjének legjelentősebb állomásait. A szertartás után Attila édesapja maradványait hazavitte, és szobájában arra az asztalra helyezte, ahol nemrég még a közös karácsonyfájuk állt. 

– Január 26-án esett el és került kórházba, onnan már haza sem jött, február 9-én meghalt. Több mint egy hónapja nem volt itthon, és eddig akadt intézni való a halála kapcsán, de most, a mai nappal kezdődik a neheze – mondta Attila megtörten, majd megdöbbentő titkokat is elárult a mindennapjaiból.

– Gyakran meglátogat éjszaka. Az álmaimban itt van körülöttem, látom, ahogy gondozza a virágait, újra élem a közös munkáinkat, és bár nagyon sok-szor veszekedtünk, inkább veszekednék most is, csak itt volna. Általában hajnal 4 és 6 óra között bukkan fel. 21-én lesz a születésnapja, veszek majd neki gyertyákat és felköszöntöm, aznap ünnepelné a névnapját is. A temetésre kilencvenkét szál szegfűt szerettem volna venni neki, de csak huszonegyre futotta. Én még nem tervezem a halálomat, de apám sem tervezte, remélem, hogy ha be is következik, akkor majd közösen egy helyre temetnek el bennünket – mondta Attila, miközben könnyes szemmel gyertyát gyújtott édesapjának.