Paudits Béla: Férfival élek együtt

Paudits Béla állapotáról már sok-sok éve csak aggasztó híreket hallani. A Madách Színház egykori ünnepelt művésze még tavaly három gyomorműtéten esett át, az orvosok az elfekvőbe tették, ahonnan a felesége hozta ki.

– Fertőzést kaptam, és olyan őrületes fájdalmaim vannak, ami leírhatatlan. A gyógyszereimet alig tudom kiváltani, mert számomra megfizethetetlenek. Laposkúszásban, vizes lepedővel a fejemen megyek a temetőbe – mondta lemondóan a Borsnak Paudits Béla, aki otthonában fogadta a Bors munkatársait. A kis, földszinti, budai lakásban láthatóan lenne mit renoválni. Ám erre sem futja a Jászai Mari-díjas művésznek, aki nem egyedül él, hanem Zoltánnal (ő kérte, hogy hívjuk így – a szerk.), aki az egyetlen támasza a nagy bajban.

– Zoltánt régóta ismerem, aztán mikor belezuhant a devizaőrületbe, amelyből nem tud kimászni, hozzám költözött. Ő mindenben segít. Nem tudok neki fizetni, viszont a szolgálataiért cserébe lakhatást biztosítok neki – mesélte Paudits Béla, hozzátéve: tisztában van vele, hogy az emberek rosszindulatúak, és állandóan ítélkeznek.

– Körülöttünk mindenki arról beszél, hogy melegek vagyunk. És? – tette fel a költői kérdést Paudits, majd lelki társára nézett, aki csak együttérzően bólogatott.

– Elegem van a rosszindulatból, szinte már bujkálnom kell, hogy a művész úrnál lakom. Egészségügyi területen dolgozom, így szakszerűen tudom a gondját viselni, elvégzem a kerti munkákat, etetem a madarakat, főzök, mosok, takarítok, és felügyelem, hogy rendesen szedje a gyógyszereit. Amikor munkában vagyok, akkor meg azon imádkozom, bárcsak lenne mellette valaki, mert unalmában teljes depresszióba esik – mondta Zoltán.

Paudits Béla anyagi helyzete továbbra is kilátástalan. – A gyomorműtétemmel még a hangom is elvették, hiszen már a hangokat sem tudom úgy képezni, mint régen. Ha Zoltán nem segítene, bele sem merek gondolni, hogy mi lenne velem – mondta szomorúan.