Két évezred után vizsgálják Jézus halálát

Dr. Michael Hunter törvényszéki patológus a legmodernebb technológiákkal, új régészeti leletekkel igyekszik kideríteni, hogy mi okozta Jézus halálát. Vajon mitől hal meg az, akit keresztre feszítenek? A Spektrum tévé Tudásvágy című műsorában is nyomozó patológus szerint Jézus halála a történelem legizgalmasabb felfüggesztett nyomozása.

Dr. Hunter minden vizsgálatát a halál helyszínén kezdi – ez esetben a Kálvária-hegyen, Jeruzsálemben. A megvizsgálandó test azonban hiányzik. Amit tudunk: Jézust letartóztatták, bíróságra vitték, brutálisan ütlegelték, a kereszt hurcolására kényszerítették, végül megfeszítették. Márk evangé­liumában ez áll: Jézus hat óra múltán halt meg a kereszten. 

A keresztre feszítést a rómaiak vezették be, és a legmegalázóbb kínhalál volt.

A fulladás kizárható

Lehet, hogy Jézus halálának pontos oka a fulladás, az aszfixia? Ennek megállapításához dr. Hunter önkéntesekkel vizsgálta meg, milyen hatással van az em­beri szervezetre a megfeszítés.
– Az életmentő készülékekkel felszerelt helyiségben három férfi kínlódik a kereszten: vérükben egyre kevesebb az oxigén, szívverésük és légzésük gyorsul, vérük szén-dioxiddal telítődik. Így meghalni azonban 18-24 órába is beletelne – magyarázza a professzor, aki szerint tehát az aszfixia kizárható.

– Jézus halála után körülbelül negyven év telt el, mire megszülettek az első feljegyzések – mondja Prof. Paula Fredriksen Újtestamentum-szakértő, akit kutatása során felkeresett dr. Hunter. Vajon az evangéliumok írott bizonyítékok? És mi történt Jézussal a halála előtti éjjelen? Mit jelent egy patológusnak az, hogy „vért izzadt”?

Jézust a Gecsemáné kertből Poncius Pilátus elé hurcolták. A vád: lázítás. – Megkínozták, hiszen a korbácsolás nélkülözhetetlen része volt a keresztre feszítésnek – ezt a kutatás során megerősíti Jona­than Price római jogi professzor.

Ólomgolyós korbács

A rómaiak a lehető legnagyobb fájdalmat okozták a speciális korbáccsal. Vajon Jézus már akkor közel járt a halálhoz? Dr. Hunter és munkatársai korhű ostort készítettek, a fonatokba ólomgolyókat és marhacsontokat helyeztek, hogy megmutassák, milyen testi károsodást szenved, akit flagrummal ütlegelnek. Ezt természetesen nem egy emberen, ha­nem egy sertésen mutatták be.

Egyes feljegyzések szerint Jézus negyven korbácsütést ka­pott. A szakértők számára kiderül, hogy a korbácsolás során bordaszilánkok tömegével lesz tele a mellkas, megnehezül a légzés, ömlik a testből a vér.
A rómaiak nyilván tudták, hány csapást mérhetnek az elítéltre, hogy az még éppen meg ne haljon – hi­szen a legfőbb céljuk az volt, hogy áldozatukat élve keresztre feszíthessék.

A halál pontos megállapításához a patológus szerint döntő fontosságú az, hogy mi történt a megfeszítéshez vezető úton. Hiszen Jézus megkapta a palástot, a töviskoronát, és megindult a vesztőhelyre, a keresztet, pontosabban csak a vízszintes keresztszárat cipelve.

– Ekkor már alig állt a lábán, a keresztény hagyomány szerint háromszor is elesett az úton, ami minden bizonnyal így történt – mondja dr. Hunter, és hozzáteszi: – így újabb sérülések keletkeztek az arcán és a mellkasán, hiszen nem tudta karjával kivédeni az esést.

Napokig szenvedett?

Pontosan milyen kárt tett benne az esés? Egy angliai törésteszt-laboratóriumban ezt is megvizsgálták, ahol egy mérnök ezért külön tesztfolyamatot tervezett.

A Spektrum televízió Tudásvágy című sorozatában bemutatják azokat a leleteket is, amelyeket a tel-avivi egyetemen őriznek: a Jézus idejéből származó sarokcsont, amelyben a keresztszeg is látható, illetve római szegek csontmaradványokkal. Ezek alapján az áldozatok sarkát oldalról, a lábakat pedig nem együtt, hanem külön szegezték a kereszthez. A megfeszített több támaszt kapott, így a szenvedés meghosszabbítható, a kínok több na­pig is tarthattak. Így dr. Hunter vizsgálatai azt bizonyítják: lehetséges, hogy téves 2000 év Jézus-ábrázolása. Persze ez is csak egy feltételezés a sok közül.