Engedd meg, hogy ott legyünk Ádámka temetésén!

Kisírt szemű, kialvatlan, elgyötört asszony kereste fel a Bors szerkesztőségét. Erzsébetnek és a családjának két hete azzal a bélyeggel kell élniük, hogy a „gyilkos apa” rokonai.

– Felfoghatatlan, ami történt, azóta sem tudjuk hova tenni, az egész egy borzalmas rém­álom – kezdi. Halkan beszél, nagyokat sóhajt. Iszonyú dolgok feszítik belülről. – Nem igaz, amit Barbara mond, hogy nem törődtünk Gyurival, és nem beszéltünk vele.

– Gyuri és Barbi két éve költözött hozzánk. Majd egy évig laktak nálunk. Utána is sokat költöztek, rokonokhoz, barátokhoz – mondja. Szavait néhol sírás szakítja meg. – Tavaly tavasszal aztán a fiamékhoz költöztek Szigetszentmiklósra. Ide született a nyáron Ádámka. Augusztusban aztán az anyjához ment Barbi, mert állítólag Gyuri megverte, de szerintem csak a laptopját törte össze. Nem sokkal később még visszaköltözött Gyurihoz.

A történetet innen ismerjük: Barbara ismét elment Györgytől, ezúttal végleg. Tavaly decemberben letartóztatták a férfit a nő zaklatásáért, előzetesbe került. Januárban felfüggesztett büntetést kapott, majd szabadon távozhatott. Ezután történt a tragédia.

– Gyuri repülőset játszott Ádámkával. Egyik pillanatról a másikra felkelt, kiment a konyhába, kinyitotta az ajtót, és még a lakásban állva, jobb kézzel alulról felfelé kidobta a gyereket az udvarra, le a mélybe. Egy tizedmásodpercet sem várva maga is utánaugrott – eleveníti fel a szörnyű részleteket Erzsébet, aki rajtunk keresztül sírva kérte Barbarát: engedje meg nekik, hogy ott lehessenek Ádámka temetésén.

Az anya ugyanis megtiltotta ezt nekik. Kerestük S. Barbara ügyvédjét, Berényi Andrást, de ő nem akart nyilatkozni a temetésről. Az édesanya korábban többször jelezte: a szertartásig nem nyilatkozik.