Bagi Iván a humortól maradt életben

– Az utóbbi időben a Bagi–Nacsa páros sokkal kevesebbet szerepel a médiában. Mi ennek az oka?
– Ahogy idősebbek leszünk, egyre kevésbé vágyunk a bulvárlapok címlapjára, sőt az igazat megvallva egyáltalán nem szeretnénk celebek lenni. Helyette inkább tesszük a dolgunkat, megpróbáljuk igényesen szórakoztatni a közönséget. Én abszolút elégedettséget érzek.

– Összeforrt a neve Nacsa Olivérével. A sikereiket duóban érik el, szólóban nem igazán fogadja el munkásságukat a közönség. 
– Rájöttünk arra, hogy mi együtt vagyunk a legütősebbek. Mondhatnám azt is, hogy sziámi ikrekként dolgozunk. Így vagyunk a legjobbak. Talán azért, mert korán kezdtük a közös munkát, ismerjük egymást, és ehhez plusz­ adalék a barátságunk. Nem tudnánk pótolni a másikat. Ezzel tisztában vagyunk, elfogadtuk. 

– A Csak szeretet legyen! című önéletrajzi könyvében őszintén vall hányatott gyerekkoráról, de mélyen hallgat mostani magánéletéről. Csupán annyit tudunk, évek óta stabil párkapcsolatban él. Miért ez a nagy titkolózás? 
– Nem volt ez mindig így. A párom a civil szférában dolgozik, ezt tiszteletben kell tartanom. Ez választás kérdése. Ha úgy választok, ahogy a legtöbb ismert ember, és a családomat kiteszem a kirakatba, az megbosszulja magát. Kell, hogy legyen az éle­temnek egy olyan része, ami a nyugalom szigete. Én így jobban érzem magam. Ha mindent kitálalnék, akkor a magánéletem is szereppé válna, eltűnne belőle a meghittség. Nem szeretném. 

– Bagi Iván nehéz természetű ember?
– Ez magánéletet érintő kérdés.

– Nem értek egyet.
– Hangulatember vagyok. Tudok nagyon simulékony, alkalmazkodó, és tudok hülye is lenni. Igyekszem az érzéseimet kordában tartani. Nem gondolom, hogy különösebben nehéz lenne velem. A legrosszabb tulajdonságom az eltúlzott aggódás és a türelmetlenség. 

– A gyerekként megjárt árvaházak, a szülői szeretet hiánya és zilált kapcsolata a testvéreivel befolyásolta a személyiségét?
– Már nem élem meg tragikusan a történteket. Erősebb, ragaszkodóbb lettem. Ha egy konszolidált családban növök fel, akkor valószínűleg most egyetemen tanítanék. Annak idején azért kezdtem parodizálni, hogy feldolgozzam az engem ért traumákat. Ha utánoztam azt, aki az adott pillanatban megalázott, már többnek éreztem magam. A karakterek mögé menekültem. Ez az életben maradásomhoz kellett, és végül jó dolog sült ki belőle. Ezt a karriert nem tudtam volna befutni, ha szokványos gyerekkorom van, és igen, mindez negatív értelemben is nagyban befolyásolta a személyiségemet.

– Vágyik arra, hogy egyszer apa legyen?
– Abszolút. Mindennel el fogom halmozni, szeretném a legjobb életet biztosítani számára. Jó dolga lesz majd, de egyelőre tartok a gyerekvállalástól. Nyilván azért, mert én megjártam. Biztos jó apa leszek, kifejezetten apatípus vagyok. 

– Egy nélkülöző fiatal mit vásárol az első fizetéséből?
– Akkor pont nem voltam nélkülöző, mert a nővéremnél éltem. Már tizenöt évesen a Rádiókabaréban dolgoztam, hangokat utánoztam, huszonegyet ismertem. Nem is tudom pontosan, mit vettem. Arra emlékszem, hogy a gimnáziumba is taxival mentem, és úgy akartam népszerű lenni az osztálytársaim között, hogy mindenre meghívtam őket. Ezzel természetesen vissza is éltek. Nagyjából ebben merült ki a vásárlási mániám. A semmihez képest ez nagy változás volt. Most már előrelátóbb vagyok, komolyabb egzisztenciám van, igyekszem több lábon állni. 

– Például? 
– Elsősorban humorista vagyok. Ezt bármeddig lehet csinálni. Aztán írok, már hét könyvem jelent meg, és több projektem is folyamatban van. Hiszek abban, hogy előadóművészként sem a sült galambra várok, hanem megvalósítom az ötle­teimet. Még a háttérmunka is számításba jöhet. Nem vagyok az az ember, aki belepusztul, ha nincs képernyőn.

– Farkasházy Tivadarhoz mély barátság fűzi. Honnan ered a kapcsolatuk?
– Ő fedezett fel minket, vagy – ahogy ő mondja – engem ő, én pedig Olivért. Sokat köszönhetek neki. Adott egy lehetőséget a Rádiókabaréban, beíratott gimnáziumba, eljárt a szülői értekezletekre, segített anyagilag, és segített venni egy videomagnót. Többször jártam náluk családi ebédeken is. Mindenben lehetett rá számítani. Szigorú apaként állt mellettem, és soha semmit nem várt cserébe. 

– Boldog ember?
– Igen, abszolút igen, és hiszem, hogy a boldogság apró pillanatokból tevődik össze.

1970-es évek

1976. szeptember 6-án születik Budapesten. Édesanyja kétgyermekes szülőként, egy kapcsolatból kilépve ad életet neki, és a család nem fogadja jó szívvel a jövevényt. Nevelőotthonba kerül.

1980-as évek

Budaörsön kezdi az általános iskolát. Felfedezi, hogy képes utánozni mások hangját. Szegedre kerül gimnáziumba, miután a nővére magához veszi, majd Budapesten folytatja.

1990-es évek

Farkasházy Tivadarnak köszönhetően megmutathatja tehetségét a Rádiókabaréban. Nővére Hollan­diába költözik, ő pedig a bátyjához, de nem jó a kapcsolatuk. Rövid ideig fedél nélkül, vasúti vagonokban lakik. Az iskolában megismeri Nacsa Olivért, aki színészi eszközökkel parodizál. Ez megtetszik neki, közös munkába kezdenek. Huszonegy évesen a Bródy János Gimnáziumban érettségizik, többszöri bukása és évvesztése miatt. Olivérrel megnyerik a Humorfesztivált.

2000-es évek

A Banánhéj című műsorral a duó berobban a köztudatba. Később Bagi Nacsa néven lesz műsoruk, majd a Poén Péntekben a Szálka című műsorukkal szerepelnek a közszolgálati csatornán. Publikálni kezd, több könyve is megjelenik. Megismeri kedvesét, Gizellát.

Napjainkban

Kéthetente látható Olivérrel közös show-ja a köztelevízióban. Megjelent önéletrajzi kötete Csak szeretet legyen! címmel, és tavasszal máris érkezik újabb alkotása.