Lakatos Levente: Aktus - 5. rész

A saját lakásában ébredt, mégis mintha idegenben járna. A szokottnál élesebb a fény, összemosódnak a hangok, az idő pedig eközben mintha hatalmas valagat növesztve az arcába ült volna. Kótyagos a világ.
Gyomra minden bizonnyal a másnaposságtól háborog, mellkasába viszont az alkoholtól függetlenül fészkelt a kellemetlenség. Akkor is ez a lelkiismeret-furdaláshoz hasonlatos érzésszösz birizgálta, amikor tizennyolc éves korában elvesztette a szüzességét. Miután a testébe engedte az első fiút, többé már semmi nem volt olyan egy­értelmű, mint annak előtte. A korabeli lányok áradozásából arra számított, az első alkalom majd pukkan, folyik, habzik, sistereg és gyöngyözik, akár a pezsgő, ehelyett azonban kegyetlen, mégis újabb körre csábító, égető párlatként csúszott le torkán.

Az első aktus után a fantáziája kontrasztosabbá változott, az ingerek intenzívebbé lettek, szóval a világ úgy mindenestül feszítően kezdett lüktetni körü­lötte, majd széthasadt. Az érzékek karneváljának kellős közepén állva viszonylag korán fel­ismerte, ám a lehető legmélyebbre nyomta magában, hogy a szüntelen ágyéki bizsergése nem feltétlenül jár párban az érzelemmel, ezért első fiújának szerelmet színlelt ugyan, valójában hosszú hónapokon keresztül csak használta.

Mellkasához szorított takaróval felül az ágyban, és szeme sarkából megpillantja a hason fekvő férfi hátán vöröslő karmoláscsíkokat. Memóriája fellélegzik a bódító alkohol alól: már emlékszik rá, hogy a pasast Róbertnek hívják, és egy született playboy. Előbbire udvarias bemutatkozása során derült fény, utóbbiról pedig stílusos öltönye, valamint a Millennium Event Center mélygarázsában „kikötött” hófehér paripája, egy Bentley Continental GT típusú luxuskocsi árulkodott. Hiába szajkózta, nincs szüksége rá, Róbert ragaszkodott ahhoz, hogy csilivili autójával hazafuvarozza a fogadásról. Laura előítéletei azt súgták, a pasas beképzelt pojáca, véleménye azonban hamarost száznyolcvan fokos fordulatot vett.

A történteket felidézve képtelen eldönteni, hogy Róbert az elárvultságát megneszelve manipulálta, vagy sokkal inkább ő vadászta le magának a férfit, amikor a kocsiban ülve, cirka harmincperces ismeretségük ellenére meginvitálta magához egy italra. Micsoda felelőtlenség! Hiszen a férfitermészet javíthatatlan tökéletlensége a vandalizmus, mindegyiküknek időről időre érthetetlen szüksége támad, hogy tönkretegyen maga körül valamit: összetörjön, megüssön vagy kioltsa. Embere válogatja, hogy a céltalan rombolás mely időpontban milyen formát ölt, és mikor lesz valaki testi-lelki céltábla a gyengébbik, ezáltal sebezhetőbb nemből.

Amióta kilépett a rendőrség berkeiből, és adrenalindózisa drasztikusan csökkent, egyre gyakrabban szomjazik a veszély valamely ízére. Most éppen az egyik legédesebbre vágyott: szexre. Korábban soha nem hozott az éjszakaihoz hasonló kockázatot, most azonban érzelem nélkül, hagyva, hogy primitív ösztönök uralkodjanak felette, kéjelgett. És mint kamaszkorában, ezúttal sem az zavarta, hogy megtette, hanem hogy túlságosan is élvezte.

(folytatjuk)

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!