Ördög Nóra retteg a dackorszaktól

A fiatal anyuka blogjában mesél arról, hogy milyen büszke Micire, mert egyre több szóval örvendezteti meg, noha a legtöbbet még nem túl érthetően mondja ki. Egy azonban már most nagyon jól megy: a „nem”. Mici mindenre ezt mondja, Nóra pedig attól fél, ha már most ilyen akaratos és makacs a lánya, akkor mi lesz később.

Az abszolút slágerszó, ami nem több tízszer, de inkább több százszor elhangzik egy átlagos napon, és nem, még mindig nem az „anyá”-ra gondolok: a „nem”. Elképesztően szórakoztató – most még… –, hogy mindenre élből ez a válasz, még akkor is, ha sokszor halvány fogalmi sincs, hogy mi ellen tiltakozik, csak rutinból nyomja a „nem”-eket valami elképesztő cuki, huncut, konok mosollyal az arcán, kicsit megnyomva az „n” betűt a szó elején: „nnnem”.  És ez még nem a valódi, kőkemény dackorszak. Mi lesz velünk akkor…?! – kérdi blogjában Nóra, aki elújságolja, hogy férjének már hónapokkal ezelőtt kimondta Mici, hogy apa.

Palkó már hónapokkal ezelőtt megkapta Micitől az „apa-apá”-t, és olvadozik is tőle rendesen, ha a kislánya a nevén szólítja. Az „anya” is megvolt, de valahogy nagyon ritkán éreztem úgy, hogy kifejezetten engem szólít így, inkább arra használta, hogy kérjen valamit, vagy azért, mert összekötötte velem ezt a dolgot, vagyis ha valamit szeretne, azt általában én adom a kezébe, vagy azért, mert egyszerűen nem is azt mondta, hogy „anya”, hanem azt, hogy „adjál”.