Coco Chanel a világ egyik legbölcsebb és legsikeresebb asszonya volt. Pályáját segítették a férfiak, de valójában önmaga ura volt mindig is.
Gabriella Chanel egy szegény munkáscsalád második gyermekeként született, az akkori idők szokásai-val ellentétben a szülei nem voltak összeházasodva. Utána még három gyermeket vállaltak, az anya korai halála után ennyi kicsiről kellett volna gondoskodnia az apának, aki inkább Amerikába települt. A lányokat egy egyházi árvaházba adták, a fiúkat egy vidéki család nevelte fel. Gabriella 18 éves koráig élt a nővéreknél,
ízlése ekkor alakult ki, itt lett a letisztult vonalak, kemény gallérok, egyenes szabású öltözékek megszállottja. Miután elvégezte iskoláit, varrni tanult, húszesztendősen egy babaruhákat készítő gyárban helyezkedett el. A monotóniát azonban nem tűrte sokáig, három évvel később Vichybe ment a nagybátyjához. Itt színésznői, énekesnői álmait igyekezett megvalósítani, összességében sikerrel, hiszen a rajongói később sokat segítettek karrierje beindításában.
Első szerelme, Etienne Balsan, jó családból származó tisztviselő lett, aki bevezette a jómódú emberek világába, megismertette az ottani etikettel, szokásokkal. Balsan jó barátja, a Boy becenevű Arthur Capel volt a következő élettársa, gyakorlatilag ő nevezhető élete legnagyobb szerelmének. Balsan kis híján öngyilkos lett a nő elvesztése miatt, akit ekkor az egyik sanzon szövege miatt már Cocónak neveztek, de nem állt közéjük. Sőt amikor Coco kitalálta, hogy beindítja kalapüzletét Párizsban, ahova Balsan miatt költözött, a két férfi közösen állta a bolt és a varroda kialakításának költségeit.
Balsan sok mindenben támogatta, meglátta a nő tehetségét, egyediségét, stílusát, ő is ezekbe szeretett bele, mert Chanel nem volt klasszikus szépség. Inkább törékeny, csontos nő volt, de előnyt kovácsolt hiányosságaiból, férfinadrágjában, kalapjával, fiúsra vágatott hajával tényleg stílust teremtett. Kalapszalonja megnyitását több butik beindítása követte, és ugyan Capelnek egy rangban hozzá illő angol nőt kellett feleségül vennie, Cocóval folytatódott egyenrangú viszonya. A férfi 1919-es autóbalesetéig tartott a szerelem, a nő soha nem heverte ki Boy elvesztését, későbbi szeretői, akikből volt sok, nem kerültek hozzá ennyire közel.
Capel halála után Paul Iribe grafikus, dekoratőr és reklámszakember lett a társa, szeretői közé tartozott Dmitrij Pavlovics Romanov orosz nagyherceg, az író Pierre Reverdy vagy éppen Hugh Grosvenor, Westminster hercege. A második világháború idején Hans Günther von Dinklage német katonatiszt csapta neki a szelet, amiért menekülnie kellett, Svájcban telepedett le.
Ekkor már négyezer embert foglalkoztatott, fél tucat lakóháza volt, a kalapüzleten bőven túllépett. Divatháza teljesen új jellegű, kényelmes, a szokásostól teljesen eltérő anyagból készült öltözékeket forgalmazott, kollekciójában megtalálhatók voltak az ékszerek éppúgy, mint a híres Chanel No. 5. parfüm.
Barátai közé tartozott Pablo Picasso, Salvador Dalí és Jean Cocteau, egy beszélgetés alkalmával lenyűgözte Winston Churchillt is, gyakorlatilag a lába előtt hevert az egész világ, de ő nem akart férjhez menni, nem vágyott a hétköznapi életre. Miután visszatért hazájába, újra beindította az üzletet. Évtizedekkel megelőzte korát, rálátása a világra nagyon egyedi volt, talán ezért érezhette magát magányosnak kapcsolataiban is.
71 évesen halt meg, éppen azon a napon, amit a legjobban utált, hiszen nem lehetett dolgozni: vasárnap.
Ha több kell az átlagosnál, keresse a Borsot a Magazinokkal!
