Vámos Erika: Túl vagyok a nehezén

A megfelelő szót keresem. Hangsúlyos és tisztázó. Majdnem kuszát írtam, de inkább tisztázó. Igen. Érzelmileg hangsúlyos és tisztázó időszak van mögöttem és az utolsókat lépem ezen az úton. Itt nem az utolsó méterek a legnehezebbek, itt inkább azok a legkönnyebbek. Szinte csak elvarrása, áttekintése, saját precizitásom elégedett átsimogatása, apró, minimális korrekciók, és kész.

Azt, hogy az elmúlt három év fekáliájából, ebből a feneketlen ciszternából hogyan rágtam ki magam, már nem is ecsetelem, mindenki tudta és látta. Ez volt benne a legnehezebb.

Inkább annak a közhelynek az igazságát tovább öregbítve, hogy bizony minden elmúlik egyszer, számolok be arról az elsőre indokolatlannak látszó „giga” boldogságról, ami mostanában az árnyékommá vált. Először is: miért kellene, hogy nyomós okunk legyen a boldogságra, igaz?

Szóval, boldog vagyok, mert ez a természetem. Igen, mindig is ez volt, már majdnem elfelejtettem. De már mindenre emlékszem és közben eltántoríthatatlanul mosolygok. Reggeltől estig. A legújabb, hogy már egyfolytában énekelgetek is, ha egyedül megyek az utcán, akkor is dudorászom, a legutóbb egy szupermarketben a sorban. Mindenki forgott, vicces volt.

Valószínűleg látszik ez rajtam, mert megsokszorozódtak a lovagok is körülöttem. Bizony! Azt nem állítanám, hogy tudok ezzel mit kezdeni, talán nem is vagyok még egészen készen, de mire eljön az ideje, megtanulok kapcsolódni is. Szakember segít benne. De ez a helyzet is segítő kezet nyújt a továbblépéshez.

Jakupcsek Gabi műsorában végre kiöntöttem magamból ennek a targoncaszagos bennéknek az utolsó fél köbméterét is, a Tegyesznél felújítottam az örökbefogadási kérelmemet, a munkám sok más új területtel egészült ki, új helyre költözöm, és még legalább három jó dolog történt, amit itt és most nem mondhatok el, mert még titok. Igen, van titkom, és ettől is boldog vagyok!

Rajongok az életért. Legjobban az enyémért. 

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!