Müller Péter: sorsfeladattal születtünk - interjú

- Felkavaró ez a könyv. Az ember minden lapján szembesül nemcsak a történelem viharaival, nemcsak a szereplők sorsával, de önmagával is. Gondolja, hogy érteni fogja a széles közönség?
- Bizonyára nem mindenki ugyanolyan mélységben. De azt tapasztalom, az emberek igen érzékenyek. Néha az „egyszerű emberekben” hihetetlen mélységeket találok. Minden lélek végtelenül gazdag. Ha sikerül kimondanom a legegyszerűbben és legérthetőbben, amit gondolok, azt tapasztalom, hogy sokan megértenek.

- Az biztos, hogy szókimondó, sőt megdöbbentően őszinte. Intim titkokba avat be, olvasás közben mégis valahogy végig az az érzésem: ez a könyv rólam is szól. Biztosan sokan lesznek így. De nem tart attól, hogy olyasmit is elárul, amit nem illene?
- Ez a könyv olyan titkokat tár fel, amiket közel fél évszázada hordozok magamban. Most érett meg a helyzet arra, hogy megírjam, és most kaptam meg erre szellemi tanítómesterem engedélyét. Olyan titkok ezek, amiket nekem is érlelnem kellett, és annak is, akiről ez a könyv szól.

- Elárulja, ki a főhős? A skarlát borítón óarany betűk hirdetik: M. S. Ki ő?
- Szeretném, ha ez azoknak a titka maradna, akik elolvassák a könyvet.

- Rendben, de annyit hadd áruljak el: főszerepet kap benne híres színésznőnk, Tolnay Klári, akinek az élete egészen más megvilágításba kerül, mint ahogyan eddig ismertük. Milyen kapcsolat volt önök között?
- Spirituális és mély baráti kapcsolat. Azokat a titkokat, amikről írok, ő is ismerte. Mindenről tudtam vele beszélgetni, mivel mélyen spirituális ember volt. Csodálatos, nagy női sorsot élt meg közöttünk. Már az előző könyvemben, a Férfiélet, női sors címűben is írtam a nők önmagukra ébredéséről. Ebben a könyvben az ő életén keresztül tudom megmutatni, valójában mit jelent ez.

- Vele együtt több fantasztikus sors is megvillan a lapokon. Olyan embereké, akikről külön-külön is könyvet lehetne írni.
- Igen, akikkel Klári kapcsolatba került, akik az ő tanítómesterei voltak, s szerepet kap az én Mesterem is.

- Tolnay Klári is találkozott vele, ez a könyv csúcspontja. Amikor váratlanul megkérdezi tőle: „Mondja, megtalálom én még az életem párját?!” Miért olyan fontos kérdés ez?
- Valamennyien egy sorsfeladattal születünk. Sokan fel sem ismerik, mi az. Sokan felismerik, de kitérnek előle, nem merik vagy nem tudják vállalni. Aki felismeri és beteljesíti a sorsfeladatát, az továbbléphet. Klári kérdése és a válasz, amit kapott rá, meghatározta a további életét. Ezen a találkozáson került reflektorfénybe az ő sorsfeladata.

- Órákat lehetne beszélgetni erről a könyvről, s bizonyára meg is teszi majd az író-olvasó találkozókon. Búcsúzóul egyet áruljon el: a szerelem tényleg halhatatlan?
- Igen. Ahogyan a lélek is.