Összeköltözött szerelmével a vívó Szilágyi Áron - interjú

- Kissé meglepődtem, hogy szakállasan érkezett az interjúra. Az én emlékezetemben inkább kisfiús fizimiskájával él.
- Félig a lustaságom jele, félig praktikussági okokból viselem. Nem vagyok divatdiktátor, sose voltam a kifutók sztárja, sem öltözködési jegyekben, sem máshogy, viszont a szakállamat szeretem. Hozzám nőtt. Néha van, néha nincs. Körülbelül két éve alakult ki ez a rendszer nálam. Ma van, de lehet, hogy holnap már nem lesz.

- A londoni olimpia után ön lett a lányok kedvence. Hogyan éli meg az ügyeletes szépfiú szerepét?
- Az olimpia előtt ismerkedtem meg a barátnőmmel, Bettivel, és már több mint két éve egy párt alkotunk. Együtt is élünk, és köszönjük szépen, nagyon jó a kapcsolatunk. Engem az, hogy az aranyéremmel csajozzak, soha nem motivált. Ha az ismertségemmel több szurkolót szerzek a sportágnak és magamnak, akkor örülök, de az, hogy sármos pasi vagyok-e, a lányok rajonganak értem vagy sem, nem foglalkoztat különösebben.

- Könnyű vagy nehéz önnel együtt élni?
- Nem tudom, erről Bettit kellene megkérdezni. Miután otthonról ­elköltöztem, majdnem két évig egyedül éltem, úgyhogy meg kellett tanulnom háziasnak lenni, magamra mosni, főzni, takarítani. Eleinte nem volt könnyű az út, az időm is kevés volt, és nem arról ­álmodtam, hogy két edzés között otthon porszívózzak, mosogassak. Idővel azonban megtanultam a háztartást a helyén tartani, nem engedni, hogy elszaladjon, és ennek most hasznát veszem. A barátnőm is sokat dolgozik, így a feladatokat megosztjuk egymással.

- Épp a reggeli edzése előtt látogattuk meg. Egy nap hány órát sportol?
- Körülbelül négy és fél, öt órát. Naponta általában két edzésem van, egy délelőtti és egy délutáni, így össze tudom hangolni a tanulással. Próbálok minden kötelezettségemnek eleget tenni.

- Nem aprózza el a feladatait, hisz egyszerre két egyetemre jár.
- Nemzetközi tanulmányokat és pszichológiát hallgatok. Ez csak megfelelő kompromisszumok árán lehetséges. A tanáraim nagyon segítőkészek, ha a vizsgákra új időpontot kérek, és elnézőbbek a hiányzásaimmal kapcsolatban. Érdekes utat jártam be az iskolák terén, hisz először villamosmérnöki szakon tanultam, de fél év után kiderült, ez nem nekem való pálya, és inkább a társadalomtudományok felé kellene nyitnom. Előbb nemzetközi tanulmányok szakra jelentkeztem, majd két éve elkezdtem a pszichológiát, és bár még szeretnék sokáig aktívan sportolni, el tudom képzelni, hogy később valamilyen formában ezen a területen fogok dolgozni.

- Bármilyen munkát is választ magának, az olimpiai aranyért kapott 35 milliós jutalommal már bebiztosíthatta a jövőjét.
- Alapvetően óvatosan élem az életem, és ez a pénzügyeimben is jelentkezik. A kapott pénzt sem herdáltam el, inkább óvatosan befektettem. Nem vagyok az a típus, aki ha van egy kis pénze, azonnal elveri. Nem mentem egzotikus utazásra, és plazmatévét sem vettem magamnak. Nem különösebben foglalkoztatnak ezek a dolgok. Nagyon jó, hogy biztos anyagi háttér áll mögöttem, és így nyugodtan tudok készülni az előttem álló versenyekre. Nem kell azon gondolkodnom, miből fogom kihúzni a következő hónapokat, mint sok más sporttársamnak.

- Bölcs döntést hozott. Ha jól tudom, nemcsak a pénzügyeiben, hanem a viselkedését illetően is racionálisan gondolkodik.
- Sokat foglalkoztam azzal, hogy a londoni siker után is az az ember maradjak, aki előtte voltam. Ez sokkal nehezebb, mint elsőre tűnik, viszont a családom és a barátaim támogattak, és olykor a kritikáikkal terelgettek a jó útra. Higgyék el, nemcsak a kudarcot, a negatív élményeket – melyekből nekem is kijutott–, hanem a sikert is nehéz feldolgozni. Hatalmas energiabefektetést igényel, hogy ne szálljak el, ne deformálódjak és két lábbal a földön maradjak.

- Ez dicséretes, főleg, hogy ön valóban letett már valamit az asztalra. Jelenleg hányadik helyen áll a vívók eredményességi listáján?
- A világranglista harmadik helyén állok.

- Árulja el: a sportolók tényleg rekordmennyiségű ételt fogyasztanak el egy nap?
- Sokat eszünk, ezt állíthatom. Én egyébként nem vagyok nagyétkű, de két edzés után vagy egy edzőtáborban pótolni kell a megfelelő energiamennyiséget, és azért én is szeretek jókat enni. Nem számolom a kalóriákat, megközelítőleg úgy öt–hétezer kalóriát fogyasztok el egy nap. A megfelelő szénhidrát és fehérje arányos mennyiségére kell nagyon odafigyelni. Fontos a változatos, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag táplálkozás. A kedvenc ételem egyébként édesanyám bolognai spagettije, amit bármikor meg tudok enni. Szerencsére nem vagyok édesszájú, ami jó, mert a legtöbb édesség fehér cukrot tartalmaz, így megemeli a vércukorszintet, ami később hirtelen zuhanni kezd, és ez egy sportolónál különösen veszélyes.

- Egy apró hiba, és a doppingbizottság előtt találhatja magát. Egy rosszul megválasztott étel, ital vagy gyógyszer elfogyasztása tönkreteheti a karrierjét. Hogyan védi ki a veszélyhelyzeteket?
- Nehéz kérdés. Szerencsére az antidopping csoport mindenben segíti a munkánkat. A hazai élelmiszer fogyasztásával mi sportolók nem vagyunk veszélyben. Kifejezetten jól ellenőrzik az összetevőiket. Persze ha valaki mákos tésztát eszik, akkor nagy valószínűséggel a leadott mintája ópiátszármazékokra pozitív lesz, de ez a helyzet hamar tisztázódik, és az illető nem kap büntetést. Erre volt is konkrét példa. Ami veszélyt jelent, az a táplálékkiegészítők széles választéka. Nehéz ellenőrizni, hogy kik, mikor és hányszor vizsgálták be ezeket a termékeket, azonban szükséges a fogyasztásuk. Nélkülük alacsonyabb teljesítményt tudnánk nyújtani. Ami pedig a gyógyszereket illeti, azokhoz engedélyt kérünk. A sportkórházban van kijelölt orvosunk, akihez bármikor lehet segítségért fordulni. Ott folyamatosan ellenőrzik, milyen készítményeket lehet bevenni. Ezenkívül van egy forródrót szám, ahol a gyógyszer nevét bemondva kapunk egy igen vagy nem választ arra vonatkozóan, hogy tiltólistán szerepel-e az adott szer.

- Hol tartja az olimpiai aranyérmét?
- A könyvespolcomon egy dobozban. Nem szoktam tárgyakhoz különösebben ragaszkodni. Az aranyérmet sem nézegetem naponta, de azért megnyugtató érzés...

Gyerekeken segít az olimpikon

Szilágyi Áron október 11-én több száz sportolótársával együtt rajthoz áll a Budapest Maratonon, hogy futásukkal együtt adományt gyűjtsenek a Bátor Tábor Alapítvány részére. Áron azt vallja, hogy ha ő ezzel segíteni tud a beteg gyerekeken, akkor szívesen felhúzza a futócipőjét, ráadásul még a kondícióját is javítja. Leendő pszichológusként pedig tökéletesen át tudja érezni a rászorultak szenvedéseit, így ha van szabad kapacitása, akkor szívesen vállal jótékonysági feladatokat.

1990-es évek

1990. január 14-én születik Budapesten. Édesanyja gyógyszerész, édesapja adószakértő. Második gyermekként látja meg a napvilágot. Egy bátyja és egy húga van, aki jelenleg a sajtómegjelenéseit koordinálja. A II. kerületi Fenyves Utcai Általános Iskolában végzi elemi tanulmányait. Előbb atletizálni kezd, majd kilencéves korában megismerkedik a vívással, mely mellett egy életre leteszi a voksát.

2000-es évek

A Fazekas Mihály Gimnázium tanulója lesz, ahol matematika tagozatos osztályba jár. Az érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki szakára jár, de jogviszonyát megszakítja, és átiratkozik az ELTE-re. Nemzetközi tanulmányokat hallgat, majd a Károli Gáspár Református Egyetemen szintén megkezdi tanulmányait, pszichológia szakon. Egyéniben és a hazai kardcsapat tagjaként is egyre elismertebb, legnagyobb sikerét azonban a 2012-es londoni olimpián aratja, ahol egyéni küzdelemben arany­érmet szerez.

Napjaink

Gőzerővel készül az előtte álló versenyekre, és bízik abban, hogy teljesítményével kvalifikálhatja majd magát a 2016-ban, Rióban megrendezésre kerülő olimpián. Jelenleg a Vasas SC játékosa. Kevés szabadidejét a barátnőjével tölti, akivel kikapcsolódásként szívesen néznek komikus sorozatokat.