Sándornak hívják majd a volt birkózó Bárdosi kisfiát

Hétévesen kezdett el birkózni. Árulja el, egy kisfiú hogyan kerül a birkózószőnyegre?
 - Nem voltam túl jó gyerek, és a tanító nénim, Ica néni, aki egy régi vágású pedagógus volt minden eszközzel igyekezett embert nevelni belőlem. Ha megérdemeltem, jól valagba rúgott vagy kaptam egy vonalzócsapást a tenyeremre. Utólag nem bánom. Azt vallom, mint az öreg székely, hogy a csődört, a kutyát és a gyereket időnként hátsófelen kell rúgni, hogy tudja, mi a feladata. A szüleim is igyekeztek lefoglalni az energiáimat. Először karateórára vittek, de nem voltam odavaló. Aztán beírattak kajakozni, majd később apám levitt egy birkózóedzésre, ahol pont balhé volt. A srácok összetört pingponglabdát tettek az olajkályha elé, a termet füst borította, az ablakokat ki kellett nyitni, a terem pedig jól lehűlt, az edzés órákat késett. Tornasorba állítottak mindenkit és bokafogással jól lebirkózták őket. Vasszigor volt, de megfogott a csibészkedés szele. Azt kérdeztem magamtól, hogy lehet, én megérkeztem valahova? Megtetszett és ott ragadtam.

Olyannyira ott ragadt, hogy 2000-ben ezüstérmes olimpikon lett, majd egymás után bukkant fel a különböző show-műsorokban. Miért vállalt ilyen jellegű felkéréseket?
 - Soha nem az ellenségeket, hanem a barátokat kerestem. Nem nehéz kijönni velem, nyitott vagyok és ez vezetett ahhoz, hogy a nevem felmerült a különböző televíziós műsorok kapcsán. Amit volt kedvem és nem éreztem cikinek, azt megcsináltam. Egy idő után viszont nem motiváltak ezek a műsorok, de ha épp nem volt más dolgom, igent mondtam. Nemrég egy reality show-ban is láthattak, mert meg akartam mutatni, hogy csak verejtékes munka árán lehet eljutni a sikerhez, küzdeni kell érte, de a tervem nem jött be. Nagyon lapszélre, margóban jegyzem csak meg, hogy ezeknek a szerepléseknek inkább csak a hátrányait éreztem. Az emberek beskatulyáztak. 

Mit ért beskatulyázás alatt?
 - Sokan azt gondolják, ha az ember küzdősportoló, akkor biztos vadállat. Nyilván, valamilyen szinten az, mert ezt csinálja, de csak a szőnyegen, és intelligencia nélkül nem lehetett ebben a sportágban boldogulni. A sakkhoz tudnám hasonlítani. A beskatulyázásra mondok egy példát. Sorban állok a pénztárnál és mondjuk, Mari néni befurakszik elém és ezt szóvá teszem, akkor a fejemhez vágják, hogy ja, persze, magának mindent lehet. Ha viszont átlagember lennék, akkor kiállhatnék önmagamért, az igazamért.

Miért nem sikerült a tehetségét aranyéremre váltania? Négy évvel később, az athéni olimpián már nem láthattuk.
- Hihetetlen érzés volt belülről megélni az olimpiát, és én azt hittem, lesz még alkalmam visszavágni a török srácnak, lesz még aranyérmem is, de nekem nem volt következő olimpiám, és ezt fel kellett dolgoznom. Azt mondták, nem edzek rendesen, de akkor kérdem én, miért nem tudtak megverni? Az olimpia után egyesületet váltottam, rossz döntést hoztam. Kértem tőlük, hogy fedezzék a lakhatásomat, ez meg is történt, de közben olyan anyagi helyzetbe került a klub, hogy egy évig fizetést sem kaptam. Az anyukámhoz jártam át kajálni, nehéz időszak volt. A lényeg, hogy nem voltunk megfelelően edzve, és a sportpolitikán megcsúszott a dolog. 

Ezt azt jelenti, hogy nem engedték önt versenyezni?
 - Valahogy úgy. A súlycsoportomban nem is kerültem szóba az olimpia kapcsán, nem mehettem válogató versenyekre, ahol kvótát szerezhettem volna. A 84-es súlycsoportomból, ahol mindenkit kipusztítottam már, 74 kilósra fogyasztottak le. Az önsanyargatás közben néha azt éreztem, ott fogok elpusztulni. Évekre hazavágták a karrierem épülését, amit magamra szedtem erőt, azt ledobatták velem, és olyan sok aljas dologra derült fény aztán a háttérben, hogy ezek miatt a mai napig ökölbe szorul a lábujjam, ha rágondolok. Sem a helyemre állított srácnak, sem nekem nem sikerült az olimpia. Tőlem elvették azt az aranyérmet, megfosztottak a lehetőségtől, hogy megküzdjek érte. A saját klubvezetésem húzta meg a gyeplőt, azzal, hogy rossz döntések sorozatát hozta. 

A birkózás után a szumózásban is kipróbálta magát. Furcsa sportág…
 - A birkózást egy játéknak fogtam fel és miután kezdtem kikacsingatni belőle, új játék után kellett néznem. A haverjaim mutatták meg, kipróbáltam, megszerettem. Aztán elindultam néhány versenyen, jól is ment, majd eljutottam az Európa-bajnokságra is, aztán két évre eltiltottak, mert vízhajtót találtak a vizeletemben. Ez nem doppingszer, egy akut problémát orvosoltak vele. Nem értettem. Már letelt ez az idő, de most egészségileg nem vagyok alkalmas az aktív sportra, mert egy hülyeség miatt megsérültem. A barátaimmal szaltóztam és elszakadt a belső térdszalagom. Meg kellene operálni, de nincs kedvem hetekig bajlódni utána vele, így amíg bírom, addig kerülöm az orvost. 

A feleségével szülői örömök elé néznek. Tudják már, hogy kisfiúval vagy kislánnyal bővül a családjuk?
 - Igen tudjuk. Kisfiunk lesz. Most félidőben vagyunk, januárban fog megszületni a baba. Ragaszkodom a hagyományokhoz, így őt is Bárdosi Sándornak fogják hívni. Szerencsére Ildinek sem tetszenek a mai divatos nevek, így ebben nem volt vita köztünk. Azt viszont, hogy ott leszek-e a szülőszobán vagy sem, még nem tudom. Ildi szeretné, de a gyerekes cimboráim azt mondják, nagyon kemény dolog a szülés. 

Ragyog a szeme, ahogy a kedveséről és a születendő gyermekéről beszél.  
 - Boldog vagyok. Vágytam az apaságra, kettőnk közül én vártam jobban, hogy gyerekünk legyen. Már pár éve úgy voltam vele, hogy szeretném, de örülök, hogy nem kapkodtam el és csak most jött össze. Teljesen át tudom élni ezt az apaságdolgot. Meggyőződésem, hogy nekem van a világon a leggyönyörűbb feleségem. Nekem mindenesetre ő az.

Jelenleg miből él, hol dolgozik? 
 - Régóta tervben volt már, hogy saját edzőtermet nyitok, és bár nem vagyok hiú ember, de ha már a Bárdosi név bekerült a köztudatba, akkor nagy butaság lenne ezt nem kihasználni. Pár éve megalapítottam a Bárdosi Küzdősport Akadémiát, de csak az utóbbi időben fektettem bele több energiát. A feleségemmel osztottunk, szoroztunk és úgy döntöttünk, hogy a spórolt pénzünket az edzőterembe fektetjük. Ez soha nem lesz egy hatalmas vállalkozás, de nem panaszkodhatom. Mégis nagyon jó érzés, mikor a befektetett energia megtérül, és a srácok a különböző versenyeken eredményesen szerepelnek. 

Melyik volt élete legros­szabb döntése?
 - Az, amikor túlságosan bíztam az emberekben. Legközelebb nem teszem. Ha még egyszer újrakezdhetném, akkor gondoskodnék arról, hogy az athéni olimpián is ott legyek. Ehhez azonban az kellett volna, hogy ne higgyem el azt a sok maszlagot, amit akkoriban mondtak nekem.  

Egy sportember mivel tud kikapcsolódni, erőt gyűjteni a mindennapokhoz? 
 - A haverokkal közös terepjárózással. Beülünk az autóba, dagasztjuk a sarat, eljutunk oda, ahova gyalog nem, mert én ahhoz lusta vagyok, és élvezzük a természetet. Nem romboljuk, hanem tiszteljük. Nekem a terepjárózás nem a luxusról szól, hanem az erdőjárásról, a problémamegoldó képességről, a barátokról. Bográcsozunk, sörözünk, beszélgetünk, nevetgélünk, mindezt az erdő szélén.

A nőknek bejön a birkózófül

Bárdosi Sándort sem kerülte el a birkózás velejárója és az évek során eldeformálódott a füle, vagyis birkózófüle lett. Ez azt jelenti, hogy a sérülések miatt az abban lévő porcok bevéreztek, majd összezsugorodtak. Bárdosi szerint a legtöbb nőnek bejön ez a kis testi hiba, ami úgy öt-tíz év aktív sportolás után alakul ki. A birkózók mind ilyen fülre vágynak, és ha valamelyik társuknak nem alakul ki, akkor azt a többiek alaposan kicikizik.