Nem tudott elbúcsúzni Bajor Imrétől, nem kapott rá lehetőséget. Pedig szerette volna, ha egyszer – életében először és utoljára – személyesen is elmondhatja neki, hogy apaként szereti és tiszteli.
Richárd számára a népszerű színész az édesapja volt, és ezen még az sem változtatott, hogy az évtizedekkel ezelőtt elvégzett vérvizsgálat ezt nem erősítette meg.
Richárdról hét évvel ezelőtt írtunk először, ő az a fiatalember, aki egyszer csak előkerült a semmiből és közölte: ő Bajor Imre fia. A színész sem akkor, sem később nem volt hajlandó kommentálni ezt, mindössze egyszer nyilatkozott a témában, egy róla szóló önéletrajzi könyvben. Itt egy nyári kalandra emlékezik, amikor egy fiatal lány a légyott után apasági vizsgálatot indított ellene. Bajornak rossz emlék volt, egy ártatlan fiúcskának viszont egy életre szóló szomorúság. Az anyját meghurcolták, ujjal mutogattak rá, ezért menekültek Ausztriába. A fiú azóta is ott él, immár egyedül. Az édesanyja fél éve halt meg rákban.
Az apukájaként tisztelt színész három hete ment el. Nem tudott neki bemutatkozni, nem tudott tőle elbúcsúzni. Nem tudta elmondani, hogy nem haragszik rá, és hogy a szívében mindig élni fog. Richárd nem akart rosszat. Csak egyetlenegyszer látni akarta azt az embert, akiről úgy gondolta, hogy az édesapja.
A fiú tiszta szándékaira jellemző, hogy nem érdekli a hagyatéki tárgyalás, nem számít örökségre. DNS-vizsgálatot sem kér – ez sokkal modernebb és pontosabb eredménnyel szolgáló eljárás, mint a vérvétel –, amely egyértelműen tisztázná a helyzetét. Egyedül búcsúzik és gyújt gyertyát, magányosan gyászol. A szíve az apjával van, míg a teste több száz kilométerre a frissen hantolt sírtól.
