Sipos F. Tamás: csak bábunak akart a Republic

Jegykezelőből lett fogtechnikus, majd zenész. Hogyan sodródott a művészpálya felé?
- Éljünk a mai divatos szóval és hívjuk inkább chek-inesnek, de végül is igen, jegykezelésről volt szó. Borzasztóan untam, de azt találtuk ki az apámmal, hogy érettségi után a Malév lehet nekem a pályám és a ranglétrát bejárva, egyszer még Malév-képviselő is lehetek. Egy év alatt rájöttem, a ferihegyi életmód nem nekem való és egy 180 fokos fordulattal fogtechnikus-tanuló lettem, miközben már rendszeresen voltak szövegírási késztetéseim és zenekaraim. Igazából a civil munkát alibinek tekintettem. Aztán két év iskola után, 1986-ban, mint friss munkaerő elkezdtem fogtechnikusként dolgozni, de ezzel párhuzamosan jött az életembe az Exotic és kényszerdöntést hoztam a zenekar javára.

Nem gondolt arra, hogy a mai világban biztonságosabb több lábon állni és valamilyen formában visszatér a szakmájához?
- Pár évvel ezelőtt egy unalmas őszi délután eszembe jutott, hogy mi lenne, ha egy kicsit visszakacsintanék a fogtechnikusság felé. Van olyan ingatlanom, ahol ez realizálható lenne. Aztán rájöttem, hogy annyira megváltozott minden, és igazából nem is érdekel a dolog, hogy végül elvetettem ezt az ötletet.

Meglehetősen furcsa, hogy egy magamutogató pályát választott magának, miután beilleszkedési problémákkal küzdő srác volt.
- Az apám katonai attasé volt és a szüleim már egyévesen fogtak a fülemnél és vittek magukkal Franciaországba. Öt évig éltünk odakint és mikor hazajöttünk gyarmati magyart beszéltem, amit annyira nem csipáltak a nyolcadik kerületben. Nem értették, amit mondtam és ez sok problémát okozott nekem. Aztán egy magasabb pozícióba, Olaszországba helyezték az apámat. Fél évig csak ültem az iskolapadban és vártam a csengőszót. Megviselt ez az időszak. Kicsit hányattatottnak éreztem magam, a beilleszkedési problémák visszavetettek a fejlődésben. Gátlásos gyerek lettem és sokáig az is maradtam. Amikor fogtechnikus-tanuló voltam, akkor a szófukarságom miatt indiánnak hívtak a hátam mögött.

Ön az Exotic nevű zenekarral lett országosan ismert. Követhetetlen, mikor aktívak és mikor nem.
- Az első lemezünk előtti periódusunkat tartom az igazi Exotic-os korszakunknak. Aztán tárgyalásba bonyolódtunk a hanglemezkiadóval és ránk erőltettek egy másfajta irányvonalat. Már ott megbicsaklott a dolog, eleve kompromisszumot kötöttünk és ez belső viszályokhoz vezetett, megerőszakoltuk saját magunkat. Nem tudtunk zöldágra vergődni egymással. Aztán magunk között kimondtuk, hogy vége, de hagytunk egérutat, hogy folytathassuk. 2004-ben úgy döntöttünk, miért ne állhatnánk össze ugyanolyan formában, ahogy sikeresek voltunk. Tíz év alatt a feszültségek elsimultak, érettebb fejjel jobban el tudtuk viselni egymást. Fantomzenekarként működtünk. Ha volt megrendelés, elmentünk, de nem tartoztunk elszámolással egymásnak.

„Trabanton szállni élvezet…” Ez a sláger is egy erőszak eredménye?
- Az eredeti irányelvekhez képest igen. Ez a megalkuvás-sorozat beteljesedése volt. El kell ismernem, hogy igazuk volt, ez egy örökzöld, de ahhoz a félhomályos világhoz, amit az Exotickal kezdtünk nem volt köze. Az első gondolatom az volt, hogy én nem biztos, hogy ezt a dalt el akarom énekelni. Nem szerettem, de aztán megszerettem.

Cipő halála után a Republic énekese lett. Miért mondott igent a felkérésre?
- Nem volt kérdés számomra a válasz. Boros Csabát évek óta ismertem, beszélgettünk, és jelezték, ha úgy fordulna a dolog, ahogy, akkor szívesen látnak a Republicban. Aztán, mikor a tragédia bekövetkezett, komolyabban beszéltünk róla. Ismertem őket, tudtam, hogy sikeresek, de nem követtem naprakészen a sorsukat. Lövésem sem volt arról, hogy ilyen nagy viharokat váltanak majd ki az események. Egyrészről nagyon nagy megtiszteltetés volt egy életmű gondozásában szerepet vállalni, a másik pedig, hogy a cimborák, zenésztársak bajba kerültek. 

Csúnya és sárdobálástól hangos véget ért a közös munka, miután önnek elfelejtettek szólni arról, hogy már nem tartanak igényt a szolgálataira.
- Akkor kezdődhetett az eltávolításom magjának csírája kialakulni, mikor észrevették, hogy én bábunak nem vagyok jó. A másik verzió ennél érdekesebb lehet. Elképzelhető-e, hogy a legelejétől úgy volt kigondolva, hogy csak a villámhárító szerep jut nekem? Innen nézve felesleges volt beszállnom, önerőből megoldották a kérdést. Azóta sem beszéltük meg a dolgot, nem tartjuk a kapcsolatot és még csak össze sem futottunk sehol. Gyakorlatilag olyan volt a zenekar, mintha az óvodában lennénk. Aztán elmentek egy tévé-show-ba is nélkülem, majd volt egy tíznapos időszak, mikor még a telefonhívásaimra sem reagáltak.

Lelkileg hogyan élte meg a történteket?
- Ha azt veszem, hogy ez az egész az elején mennyire megviselt, akkor azt mondom nehezen. Egy eltávozott embert helyettesíteni, átadni azt, amit ki akart fejezni, szembesülni azzal, hogyan fogadnak a rajongók. Ezt feldolgozni, tolmácsolni, megannyi gombóccal az ember torkában, súlyos peridus volt számomra lelkileg. Ha előre tudom, hogy ez a vége, akkor nem vállalom el. Nagyobb teher volt lelkileg, mintsem megérte volna. Az én koromban az ember már túl van azon, hogy magára vegyen bármiféle csalódás faktort, mégsem lehet immunissá válni. Az ember nem lehet eléggé edzett. Mégis, ha hasonló szituációba keverednék egy másik csapattal, akkor megint elvállalnám. Leginkább olyan indíttatásból, ha tudnék azonosulni az elment kolléga művészetével.

A zenésztársadalom hogyan viszonyult a történtekhez?
- Fogalmam nincs. Hallgatnak. Biztos, hogy mindenkinek megvan a saját véleménye, de bölcsebbek annál, hogy állást foglaljanak. Annyira kicsi és belterjes ez a szakma, hogy nem tudhatjuk kivel kerülünk munkakapcsolatba. Hallgass! Ez íratlan szabály!

Jelenleg szólókarrierjét építi tovább. Hogyan halad az úton?
- Visszatértem a kaptafához. Egyelőre inkább fellépéseim vannak, mint koncertek, de azok bőven. Hála istennek van egy erőteljes repertoárom, ami egyedül is szórakoztató. Önálló vagyok, a magam ura. Saját magammal nem kell kompromisszumot kötnöm.
Alig beszél a magánéletéről. Beszéljen egy kicsit a családjáról.

- 1994-ben nősültem, aztán hamarosan megérkezett a gyermek is, mi pedig azóta is együtt vagyunk. Hármasban és külön-külön is sok programot csinálunk, bár mostanában inkább jellemző a hárman háromfelé menetrend, de ez rendben van így. Mi alapvetően jó kis család vagyunk, nem az a sülve-főve együtt típus, hanem hagyunk életteret a másiknak.

Csúnya válás a Republictól

A Republic frontembere Cipő, 2013. március 11-én hunyt el. Az énekes súlyos szívbetegségben szenvedett és a halála előtt hetekig kómában feküdt. Már akkor elkezdődtek a találgatások: mi lesz a zenekarral, ha Cipő nem épül fel? A csapattagok évekkel ezelőtt azt nyilatkozták, ha egyikük meghalna, abbahagynák a közös munkát. Hosszas titkolózás után végül bejelentették, hogy nem oszlanak fel, hanem Republic 67 néven Sipos F. Tamással kiegészülve folytatják a zenélést. Döntésük megosztotta a rajongókat, akik lassan mégis elfogadták Sipit, azonban a zenekar tagjai között állandó súrlódások voltak. Végül Boros Csaba bejelentette, ő veszi át Cipő helyét és megválnak Sipostól, akit viszont elfelejtettek értesíteni a fejleményekről.

Sipos F. Tamás eddigi életútja röviden

1960-as évek
Budapesten születik 1964. február 23-án. Szülei egyéves korában Párizsba viszik. Évekig ott élnek. A francia nyelvet tökéletesen elsajátítja, de el is felejtette, míg a magyart nyelvet törve beszélte, ami miatt kisebbségi érzése volt.

1970-es évek
Édesapja Olaszországban kap katonai attasé munkát, így a család újra költözik. Két évet jár egy állami iskolába, majd magántanuló lesz, végül visszatér Budapestre és a Teleki Blanka Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizik.

1980-as évek
Jegykezelőként dolgozik a Malévnál, majd kitanulja a fogtechnikusi szakmát. Közben aktívan zenél, több együttesben is próbálgatja a szárnyait. Végül az Exoticban
megtalálja a helyét.

1990-es évek
A zenekarral szünetet tartanak. Szólóban folytatja karrierjét, hatalmas sikereket ér el. Megnősül és megszületik kisfia, Dani.

2000-es évek
Aktívan dolgozik és rengeteget utazik, ami a kerékpározás mellett a legkedvesebb hobbija. Cipő halála után majd’ egy évig a Republic együttes énekese lesz.

Napjainkban
Naptára tele van fellépésekkel. Szabadidejében szívesen pattan kerékpárjára és szeli a kilométereket. Harmonikus családi életet él.