Olga néni a második 100 éves olimpikon

Olga néni Debrecenben született és ott is nőtt fel. Sohasem dédelgett sportolói álmokat, viszont a TF-re nagyon szeretett volna bekerülni. Izgő-mozgó gyerek volt, az édesapja által előírt tornagyakorlatokat örömmel végezte, fára mászott, a fiúkkal focizott, de az érdeklődése kimerült ennyiben. Mivel azonban nem vették fel elsőre a TF-re, jött az ötlet, hogy kezdjen el egyesületben sportolni, hátha akkor a következő felvételi jobban sikerül. Így is történt, de az egyesületi sportolás során kiderült, hogy rendkívüli tehetség. Ugyan mindössze 18 évesen kezdett el keretek között sportolni, hamar válogatott versenyző lett, 1936-ban pedig már az olimpián is részt vett és a női tornászcsapattal bronzérmet szerzett.

– A célom az volt, hogy taníthassak és ez össze is jött – mondta Olga néni. – Nem az élsport, hanem a tömegsport felé orientálódtam, nagyon sok egykori tanítványommal a mai napig tartom a kapcsolatot. Eljönnek és mesélik, hogy az én ösztönzésemre a mindennapi életük része lett a mozgás, és még ma is naponta edzenek. Nekem erre már nincs lehetőségem, de olykor azért gimnasztikázom egy kicsit. Az olimpiai mozgalom eseményeire már nem járok, fáraszt az utazás Budapestre, és sajnos már szinte senki sem él az én korosztályomból, az utolsó sportoló, akihez nagyon kötődtem, Csák Ibolya olimpiai bajnok magasugró volt, de 2006-ban ő is elment.

Olga néninek egy fia van, az ő családjával él Kecskeméten. A szülinapján a családon kívül a tornasport és az olimpiai mozgalom vezetői is felköszöntötték. A 101 éves Tarics Sándor olimpiai bajnok vízilabdás után ő a második magyar olimpiai érmes, aki a száz évet megélte. Pedig az 1993-as Ki kicsoda a magyar sportban? című könyvben Olga nénit már eltemették. De ő hál’ istennek él és virul, családja és a magyar sport legnagyobb örömére.