Nox Szilvi: Elgyászoltam, amit el kellett - interjú

Le sem tagadhatná boldogságát. Egyfolytában mosolyog, mióta leültünk fagyizni. Ki az az úr, akinek sikerült mindezt elérnie?

Nem árulom el. Még nem, talán egy pár hónap múlva. Nagyon az elején tartunk a kapcsolatunknak, és nem akarok elkiabálni semmit. Kezd egyenesbe kerülni az életem minden téren. Lezártam egy korszakot, elgyászoltam, amit el kellett, és újra magamra találtam. Úgy érzem, visszakaptam az erőmet, a hitemet, a közönségemet, a színpadot. Most adok, de kapok is, és ez a kölcsönhatás szépen tud együttműködni. Boldogság van.

Akkor beszéljünk az exéről. Ország-világ előtt bevallotta: nős férfit szeret, csalódott, és külföldre utazik felejteni. Miért hozta magát kényes helyzetbe a vallomással?

Mindenkitől nagyon sok szeretetet és támogatást kaptam, és úgy voltam vele, tartozom annyival, hogy elmondjam, mit miért teszek. Amikor együtt voltunk, már hivatalosan is elvált volt, de vége lett. Messze akartam menni újra felállni, ezért utaztam Ausztráliába. Ő volt a Nox producere, együtt dolgoztunk, ezért úgy éreztem, hogy hátra kell hagynom mindent.

Az emberek emlékeznek még erre a magánéleti botlására?

Igen, de szerencsére csak kevesen. Sajnos még mindig vannak, akiknek fogalmuk sincs, valójában mi történt, hallottak ezt-azt, bíráskodnak, és ez nem esik jól. De hát ez van, ha az ember közszereplő. Sokan szeretnek még ezen csámcsogni, de nagyon rég volt, és azóta sikerült mindent a he­lyére tenni. Túl vagyok az egészen, továbblapoztam, és szívből szeretném, ha mindenki így tenne.

Négy évig volt távol. Mit tanult ez idő alatt önmagáról, az életről?

Felnőttem. Nem vagyok már olyan naiv, mint régen, és kicsit talán vagányabb lettem. Azt viszont még tanulom, hogy maximálisan kiálljak magamért. Túlságosan konfliktuskerülő vagyok. Régebben én voltam a cuki, kedves, odaadó lány, és ahelyett, hogy tiszteletet értem volna el, sokszor belém rúgtak vagy kihasználtak. Próbálok a sarkamra állni, ami sokszor egyre jobban megy.

Egészen jól halad, mert bár ­mosolyog, a gesztusai, a hanglejtése elsőre szigorúnak mu­tatják.

Ez szerencsés dolog ám! Ha azt hiszik, hogy szigorú vagyok, akkor nem mernek velem packázni. (nevet) Ráadásul most már üzletasszonyként is részese vagyok az életemnek, így ez talán külön jól jön.

Tavaly óta újra aktívan jelen van a hazai zenei életben. Hogyan sikerült beilleszkednie a szakmába?

Fantasztikusan. Jókor jöttem vissza. Még nem volt olyan hosszú a távol töltött idő, hogy elfelejtsenek, de nem is volt olyan rövid, hogy ne hiányozzam. A kollégák közül sokan megöleltek, azt mondták, hiányzott a színem a szakmából. A közönség is pozitívan áll hozzám. A közösségi oldalamon másfél év alatt átléptük a százezres létszámot. Újra van egy erős rajongói magom. Azok, akik az utóbbi egy évben ismertek meg, sokszor mondják, hogy azt hitték, merev, sótlan lány vagyok, és kellemesen csalódtak bennem. Ez nagyon jól­esik! Sokat dolgozom a sikerért. Nem új Noxot szeretnék csinálni, hanem olyan zenét, ami a megszokott életérzést ugyanúgy megadja a közönségnek és nekem is, mégsem másolom le a múltat.

Nagy Tamás, a Nox egykori táncosa azt mondja, a feloszlásuk miatt csúszott ki a lába alól a talaj. Alkoholista lett, depressziós, a házassága tönkrement. Ön tudott erről?

Magától szállt ki a csapatból. Nagyon szeretem Tomit, és nem értem, hogy mi történik vele, és azt sem értem, hogy miért lök el magától. Sok mindenen átmentünk együtt, csatákat vívtunk, hogy sikeres legyen a munkánk, és nekem ő olyan, mintha a testvérem lenne. Ez így is marad. A testvérünkre is szoktunk haragudni, de hosszú távon azért nem lehet. Azt nehezményezem, hogy nem nagyon említi: ő szállt ki a csapatból bő fél évvel az utazásom előtt. Ráadásul nem is tőle tudtam meg, hogyan döntött, de tiszteletben tartottam. Sok lehetőség jött neki akkoriban, és már talán nem is érezte magát olyan jól a csapatban. Jelenleg sajnos nem nagyon van kapcsolat közöttünk.

Tamás nem érti, ön miért ódzkodik egy búcsúkoncerttől.

Közel öt év telt el. Úgy gondolom, nem nagyon van apropója ennyi év után egy búcsúkoncerttel előállni. Azt hiszem, az emberek fejében talán él egy illúzió, amit nem szabad elvenni vagy összetörni. Az egyik legjobb barátnőm az elmúlt pár évben megtanított egy nagyon fontos dologra: ne menj a romok közé! Igaza volt! Újat szeretnék építeni és adni. ­Ráadásul sajnos időközben meghalt a turnémenedzserünk, Sipos „Cápa” Tibor, aki az egyik legfontosabb mozgatórugója volt a produkciónak. Azt elképzelhetőnek tartom, hogy egyszer összeállunk egy-két koncert erejéig, hogy legyen egy méltó befejezés, de azt véletlenül sem nevezném búcsúkoncertnek.

Azt mondja, a zene az élete, de van B terve arra az esetre, ha esetleg vál­tania kellene?

Hamarabb énekeltem, mint beszéltem. Már az általános iskolában kikristályosodott számomra, hogy a színpad az én utam. Nem találtam semmi olyat, ami ennél jobban érdekelt volna. Ami ezenkívül érdekel, azt talán az élet megtanítja nekem. Lehet, hogy egyszer fogok majd éneket tanítani, de a divatvilág is nagyon érdekel. Ruhákat tervezgetek, és kitudja, mi lesz ebből a jövőben.

A művészeket rengeteg bírálat éri. Ön hogy viseli a kritikákat?

Az a típus vagyok, akire ha ezren mondják, hogy jó vagy és csak egy, hogy nem, akkor is azt jegyzi meg. Kattogok rajta. Fáj, ha igazságtalanul bántanak. Meg kellett tanulnom kezelni ezeket a helyzeteket, ami hol könnyebben, hol nehezebben megy.

A fagyiból három gombócot is bevállalt. Nem félti az alakját a zsírpárnáktól?

Imádom a fagyit, viszont szü­leim­nek hála, jó genetikai adottságokat örököltem. Persze azért én is oda szoktam figyelni. Ha viszont gyorsan fogyni szeretnék, akkor egyszerűen koplalok. Az alakom kicsit változott az elmúlt években, talán kerekdedebb vagyok, és bevallom, jobban tetszik a harmincas Szilvi, mint a húszas.

Külföldön modell volt

Szilvi a magánéleti válságát követően előbb Ausztráliában, majd Londonban élt. Azt mondja, egy másodpercét sem bánja az elmúlt éveknek. Rengeteg tapasztalatot szerzett önmagáról, a világról, arról, hogyan tudja jól érezni magát a bőrében. Külföldön modellkedett és a vendéglátásban, kereskedelemben is dolgozott. Ausztrália gyönyörű ország, tíz hónapon keresztül meleg nyári idő van, ami egy örök nyaralássá varázsolta a napjait, Angliában viszont belecsöppent egy másik valóságába. Nyüzsgő nagyváros, viszontagságos időjárással, feszített munkatempóval, így megtanult küzdeni a következő napért.