Vélemény: Győzinek

Egy hasonló nagy törést „megoldottunk” már, emlékeztettél: a dzsungelben, a születésnapomon is én voltam az első gondolatod, amikor felkeltél a „jájjdekígyók” között.

Elhittem.

Hittem neked oly sok éven át. Hittem, a tuti pletykáidnak, hittem, amikor azt mondtad a fehérre, hogy fekete. Hittem, hogy a kölcsönkocsid saját. Hittem, amikor kaszinót nyitottál, gyereket fogadtál örökbe, kiraboltak, megvertek, balesetet szenvedtél, hittem, hogy elválsz Beától. Hittem neked ugyanúgy, mint mindenki más.

Majd összeomlott minden. Rájöttem: a szerep, amit a televízióban játszol, és az élet, amelyet élsz, már szétválaszthatatlan. Heti hét nap rohantál végig a világon: utaztál, interjút adtál, forgattál és énekeltél. És amikor hazaértél, a vidám, nagydumás roma rapper apró nyúl lett, aki a sötét tetőtérben kuporogva harcol a démonjaival. Ilyenkor is felhívtál sokszor, az éj közepén. Ekkor még tudtam, ki vagy valójában. Ma? Ma már szerintem te sem tudod.

Most tényleg bajban vagy! Emlékszem, éveken át hezitáltál, válts-e, szakíts-e az RTL-lel, akik a „te családod” voltak, és mindenben segítettek. Váltottál. Most meg úgy fest, ezúttal már a másik nagy, a TV2 is a múlt. Mi lesz veled, Sanyi? (Emlékezz, így neveztünk egy közös barátunkkal mindig!) Mi lesz veled, a marketingszakemberrel képernyő nélkül? Lesz még munkáltató, aki hisz benned és neked? Lesz néző, aki látni akar?

Életed legnagyobb szerepe előtt állsz: talpra kell állnod! Nem a nézők és a kamerák kedvéért, magad miatt. Ami az elmúlt húsz évben történt, felejtsd el!

Hogy sikerül-e?

Próbálom hinni, hogy igen. 

Kapcsolódó cikkünket itt olvashatja.