Ha nem hallom, hogy veszekedtek, komolyan kezdek aggódni értetek – mondja Mark Gungor amerikai párterapeuta és lelkipásztor. A viták békülős öleléshez, önmagunk és a másik jobb megismeréséhez vezethetnek, de akár szakításhoz is.
Ahány ház, annyi összezördülés. Van, ahol állandó az ajtócsapkodás, másutt csak néha esik hangos szó, de a csend gyanús: az élettelen, szenvedélytől mentes kapcsolatokat jellemzi általában. Az apróságokon folyó veszekedés levezeti a feszültséget, de előfordul, hogy a mindent elsöprő szerelem átcsap mindent elsöprő gyűlöletbe.
Melinda negyedszázada házas, és azt mondja: nem szabad magunkban tartani a dühöt.
– Ki kell engedni a feszültséget, de anélkül, hogy a másikat megbántanánk. Így a veszekedések végén mindkét fél megkönnyebbül, mert tudja: nem harag vagy bántás állt a háttérben. Igaz, ennek belátásához idő és szeretet kell. Sokáig zavart a párom hanyagsága, hogy egyfolytában szólnom kell, meg pakolnom utána, de be kellett látnom, hogy ő ilyen, így kell elfogadnom. Ahogy ő is beletörődött az én dohányzásomba. Az élethez, pláne a közös élethez, sok kompromisszum kell – összegez.
Zsolt tizenhárom évvel ezelőtt mondta ki a boldogító igent, de pár hónapja bíróságra jár, neje beadta a válókeresetet.
– Eleinte minden remekül működött, nem veszekedtünk, és később sem nagyon voltak vitáink. Olykor elmondtuk ugyan egymásnak, néha emelt hangon, ha zavart valami, de aztán minden maradt a régiben. Békében éltünk, azt hittem, minden rendben. Aztán a nejem kitalálta, hogy visszaveszi a lánykori nevét. Majd azzal jött, hogy nem hordja a jegygyűrűt. Nemrég pedig bejelentette, hogy válni akar. Olyan dolgokat vágott a fejemhez, amiket nem is értek. Mintha az egész közös múltunk félreértésekben telt volna. Mindenről másképp gondolkodunk, mindenre másképp emlékezünk. Szívem szerint leüvölteném a fejét, de szerintem annak sem lenne értelme, mert abból is mást szűrne le, mint amit mondani akarok – vélekedik.
A szomszédoknak nem kell bemutatni Mártát és Tamást. Messziről hallani, ha otthon vannak. Bár akadnak békés pillanataik, ritkán múlik el úgy hét, hogy ne vesznének össze életre-halálra.
– Megőrjít, hogy hazajön, ledöglik a tévé elé, és utasítgat. Ha nem ugrom, megy a kiabálás! – panaszkodik az asszony, de az ura átveszi a szót. – Kőművesként dolgozom, nem napi nyolc órában, légkondis szobában, hanem hőségben, tíz-tizenkét órában. Az rendben van, hogy hazalapátolom a pénzt, de az meg nem okés, hogy hulla vagyok? Miért kell még otthon is nyaggatni? – kérdezi. Mindkettőjüknek erős temperamentuma van: a nagy veszekedéseket nagy kibékülések követik.
Zoltán Erika nem legyőzni, meggyőzni akarja a párját
Ne feküdj le haraggal! – szól a mottóm, és e szerint élek 24 éve a férjemmel, Kátai Robival, akivel együtt töltjük a nap 24 óráját, hiszen a munkánk és a szabadidőnk is közösen telik. Érzékeny vagyok, a lelkem nehezen viseli, ha megbántják, pláne, ha azon reggelig kell rágódnom. Abba belehalok.
Emlékszem, hogy a kapcsolatunk elején, az első egy-két évben mindenféle apróságon összekaptunk, aminek az lett a vége, hogy Robi közölte: akkor ő most lefekszik aludni. Mire én: csak nem képzeled, hogy egy vita közepén elvonulsz, és én hagylak aludni, amíg ezt meg nem beszéltük? És tényleg megoldottuk a problémát, ha virrasztani kellett is.
Kettőnk közül egyébként én vagyok a nehezebben meggyőzhető, Robi könnyebben adja fel, de ahhoz, hogy megismerjük egymás viselkedését, kellett a közös idő, az összecsiszolódás. Tudom, hogy vannak hibái, bár azokat én inkább tulajdonságoknak látom, ahogy én sem vagyok tökéletes. Nem csak elfogadom olyannak, amilyen, de így szeretem, ahogy van. És ez kölcsönös.
Ma már nem veszekszünk, hanem vitatkozunk, ami óriási különbség. Míg előbbi esetben az ember valamin felkapja a vizet és képes meggondolatlanságokat vágni a másik fejéhez, addig a vita előre visz. Jó vitapartnerként érvel és meghallgatja az ember a másikat, akit szeret, s akit nem legyőzni akar, hanem meggyőzni igyekszik. A megoldás, a megegyezés a lényeg. Hiszem, hogy a jó vita végén elhangzik a „nem haragszom rád”. Sőt Robi a legnagyobb viták hevében olykor képes kedves-viccesen odaszólni, hogy na, mosolyogj már egyet! És én tényleg elmosolyodom, a keleti boszorkány egy csapásra átváltozik jótündérré.
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
