Orbán Gáspár ügyét és a Ferencvárost övező legújabb botrányt az köti össze, hogy mindkét ügy nélkülözi a mértéktartást. Az egész ország azért tart ott, ahol, mert a kevés kivételtől eltekintve senki nem ismeri a mértéket.
A politikai elit addig lop, amíg a többiek éhen halnak, az alkoholisták a sír szélére isszák magukat, aki tévét néz, a készülék előtt döglik egész nap, s a plasztikcicák melle is nagyobb, mint a feje, meg van őrülve ez az ország!
Hogy hogyan jön ide Orbán Gáspár és a Fradi?
Nos, Orbán Viktor miniszterelnök és fia hibát követett el, amikor nem látták be, hogy hiba Gáspárt beültetni a díszpáholyba. A téma megért egy-két cikket, lehetett rajta csámcsogni, viccelődni. De Gáspár úgy érezte, meg kell védenie magát, megírta levelét a 444-nek és elszabadult a pokol.
Amit ezután kapott, az túltesz mindenen, egy gyilkost sem bántanak ennyit. Beindult az úthenger, a baloldali (?) média rajta köszörülte a nyelvét és nem vette észre, hogy zsigeri gyűlölete már visszatetsző. Ebben a párnapos történetben a mértéktartás hiányáról tett tanúbizonyságot a miniszterelnök, maga Gáspár és a sajtó is.
A Fradi esete sem különb: ahány meccs, annyi balhé. Jöhet ide bármilyen elnök, Szívós, Torgyán, Furulyás, Rieb vagy Kubatov, mindenki hülye, nemzetellenes, áruló. Hazánk legnépszerűbb klubjának rajongói – tisztelet a fegyelmezett többségnek – egyszer nem gondolnak bele: Mit csinálhatnák én másként?
Esetleg nem megyek külföldre meccsre, ha nincs jegyem. Nem keverem bajba kedvenc csapatomat azzal, hogy vállalom a tisztázatlan körülményeket. Nem huhogok, ha egy fekete focista ér labdához. Vagyis: még ha ész nélkül is imádom a csapatomat, azt nézem, hogy a klubnak mi a jó. Vagyis mértéket tartok.
Mert a mérték a legnagyobb érték. Csak kevesen értik...
